A Magyar Föld sorsa
Andrásfalvy Bertalan Ángyán József Márai Géza Molnár Géza Tanka Endre
Könyv
Agroinform kiadó, 2014
Agroinform kiadó, 2014
360 oldal, Kemény kötésű fűzött B5 méret
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 500 Ft
Megtakarítás: 15%
Online ár: 2 125 Ft
Leírás
Andrásfalvy Bertalan, Ángyán József, Márai Géza, Molnár Géza és Tanka Endre írásai földviszonyaink múltjáról és jelenéről a jövőnek.
„Nekünk nagybetűs Földünk van, mi személyként látjuk, s nagyon magas szakralitású Személy leválasztott részeként. A Föld szakrális Szent Koronánk misztikus testének, e test többi részével szerves egységet alkotó, attól elválaszthatatlan része. Nemcsak termőképességén, gyomrunkon keresztül viszonyulunk Hozzá, de minket, akik ugyancsak e szakrális test részei vagyunk, lelki, erkölcsi és szellemi kötelékek kapcsolnak össze Vele...”
A szerzők közül hárman az MTA doktorai és négyen tagjai a Százak Tanácsának. Arra tesznek kísérletet, hogy a hazai földügy évezredes Kárpát-medencei történetiségének és mai alakulásának a nemzeti megmaradás szempontjából sorshatározó lényegét egyetlen tanulmánykötetben, tudományos igénnyel feltárják.
Felfogásukban Földanyánk a Szent Korona, mint szakrális személy testének az alkotó része, akit a történelmi fordulatok külső erőszaka szakított el a magyarság szakrális közösségétől és az őt fenntartó szeretetgazdaságtól. E miatt, a középkort követően, a Föld is puszta természeti tárggyá és a magántulajdon nyereségszerző eszközévé romlott, amelynek sorsát az életromboló és népességcsökkentő nagybirtokrendszer diktálja.
Századunk világ-korszakváltása azonban, a megmaradás létparancsára, kikényszeríti Földanyánk ősi rendeltetését: a föld az állam területe is, ezért a magyarság fizikai és etnikai túlélésének létfeltétele, hogy az állam a föld, az édesvízkészlet és a helyi energiaforrások tulajdonát, illetve használatát a helyi közösségeknek biztosítsa.
A földkérdést közelebbről négy tanulmány elemzi (Andrásfalvy és Tanka történelmi tárgyú írásai, továbbá Ángyán és Tanka mai földügyről szóló vizsgálatai), míg e kutatásokat kiegészíti a föld élelemtermelő szerepének a tisztázása (Márai) és másik lételemünk, a víz sorsának a bemutatása (Molnár).
A történetiség számos, eddig mellőzött alaptényt helyez új megvilágításba. Így Andrásfalvy bizonyítékai szerint, az Alföld középkortól kialakuló pusztásodásának fő oka nem a tatárjárás és a törökdúlás, hanem az ott virágzó falvainkat az úri önzés és kapzsiság ítélte pusztulásra. Az értékes földeket sivár baromlegelőkké tették, hogy az uraság a rideg marhatartás hasznából elégíthesse ki luxus–igényeit.
Tanka feltárja: mezőgazdaságunk – ideértve az árutermelést is – a koraközépkortól a 19. század elejéig egyedül a kisüzemi jobbágytelek gazdálkodásán alapult, amelynek bármely rendű gazdája a földjén tényleges birtokhatalmat gyakorolt és a paraszti elsajátítás lehetővé tette az alávetettségből való kitörést, a társadalmi felemelkedést is.
A szerző a földműves termelői elsajátítását három történelmi modell alapján vizsgálja:
• a középkor földviszonyaiban,
• a polgári földmagántulajdon létrejöttének hatásai (1848),
• továbbá a két világháború közötti és az 1945 utáni úgynevezett „földreformok” szerepe alapján,
• végül a szovjet gyarmatbirodalomból történt kiszakadásunk után (1989–2014.)
A kötet gerincét a mai földügy vizsgálata, főként a 2010. utáni intézményi változások elemzései adják. Ennek során Ángyán bemutatja a „nép-párti”, a társadalom közérdekét felvállalt föld– és vidékprogramot. Nyomon követi a valós intézményi változtatásokat. Központi elem a földtörvény megalkotása, amelynek ellentmondásait a szerző részletesen elemzi. Végül teljes körű, az ország összes megyéjére kiterjedő, kutatási felmérést közöl a Nemzeti Földalap által működtetett állami földbérletek pályázati és az ezt mellőző, megbízási szerződésen alapuló föld–juttatásairól...
Tanka tanulmánya górcső alá veszi a 2010-től 2014. őszéig végrehajtott földjogi rendezést, amely a 2014 májusától a külföldiek számára megnyitott, korlátlan földpiaccal szemben a nemzeti önvédelmünket, a föld magyar kézben való megtartását kívánta szolgálni. Az intézményi áttekintés teljes körű: egyrészt az összes idevágó jogforrást lefedi (ideértve az Alaptörvényt is), másrészt – rendszertani közelítéssel – a birtokrend mind a négy alkotóelemére kiterjed, tehát a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem és a földügyi igazgatás jogi alakítására. A kritikai elemzés mérlege – hasonlóan Ángyán más irányú közelítéséhez – itt is negatív.
A jogi rendezés nem a helyben lakó gazdákat juttatja földhöz, hanem a nagybirtok földbérlőinek földtulajdoni monopóliumot biztosít, miközben nem él a mezőgazdasági üzemszabályozással, ami a birtokszerkezetben lebonthatná a nagyüzem nyomasztó túlsúlyát és kizárná a nem termelői célú külföldi földspekulációt. Az új földtörvény „világméretűvé” tágítja a hazai földpiac kapuját a külföldiek előtt, mivel – az uniós jogalanyokon kívül – lehetővé teszi még az EU területén kívüli külföldi cégek, akár az ilyen jogi személyek földtulajdonszerzését is.
Márai tanulmánya az élelmezésminőség- és biztonság hazai megteremtése érdekében hiteles, tudományos igényű diagnózist kíván adni a közvélemény és a döntéshozók számára, amelyre észszerű és közcélú cselekvési stratégia épülhet. Molnár „Ember és víz” című írása, pedig izgalmas történetfilozófiai és ökológiai esszé, amely a Kárpát medencei jelenlétünk kezdetétől folytatott természeti gazdálkodás értékrendjét, törvényszerűségeit veti össze a 21. század globális kataklizmáival és a túlélésünket biztosító fenntarthatóság kihívásaival.
A kötet – a szerzők elkötelezettsége szerint – nemcsak a jelennek, hanem főként a magyarság jövőjének szolgál. Minden szerző, a saját látásmódja és kutatási eredményei alapján megfogalmazza a jövő kitörési esélyeit. Például Andrásfalvy szerint a hamleti vívódás a politikai döntéshozóknak csak két út között enged választást: „mintegy 500 év után végre nemzetté válunk, vagy aláírják népünk és földünk halálos ítéletét azáltal, hogy elfogadjuk a nekünk szánt cselédszerepet, a nagybirtokot a családi gazdaságokkal szemben.”
Tanka a hazai föld megtartására új, nemzeti értékelv elfogadását sürgeti: „Magyarország a magyaroké”. Szerinte ezt azért kell érvényesítenünk, mert – egyrészt – az ezeréves, jóhiszemű befogadó politika juttatta az országot ide, másrészt a megcsonkított haza „rezervátumterületén” már senkivel nem osztozhatunk: maradék földjéből a magyarság már nem adhat az idegeneknek, mert ezzel önmagát semmisíti meg. Az intézményi megoldás: a csatlakozási szerződés földtőkéről szóló rendelkezésének a felülvizsgálata, amelynek sikere alapján hazánk az államterületét alkotó földre ugyanazzal az önrendelkezéssel élhet, ami az EU korábbi 15 tagját megilleti.
*
A kötet TARTALMA:
Előszó (Vass Csaba)
• Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője (Andrásfalvy Bertalan);
• A föld miért nem azé, aki megműveli? (Tanka Endre)
• Mi lesz veled magyar föld, mezőgazdaság és vidék? (Ángyán József)
Folyamatértékelés, helyzetelemzés, törvényhozási és állami földbérleti esettanulmányokkal;
• A termőföld minősége és a táplálék értéke (Márai Géza);
• Ember és a víz (Molnár Géza);
• Földjogi rendezés a magyar földpiac szabad tőkeáramlást szolgáló, korlátlan megnyitása előtt (Tanka Endre);
• A termőföldek forgalmáról szóló törvény koncepciója a nemzeti önvédelmünkre;
Epilógus
• SUMMARIES IN ENGLISH
’The Fate of Hungarian Land’ Table of Contents
*
„A Magyar Föld Sorsa” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a hazai földügy évezredes Kárpát-medencei történetiségének és mai alakulásának a nemzeti megmaradás szempontjából sorshatározó lényegét szeretnék ebben az egyetlen, összegző tanulmánykötetben mélyebb kontextusban is megismerni, a szerzők álláspontját, tudományos igénnyel megfogalmazott jelen és jövőképét tanulmányozni...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
„Nekünk nagybetűs Földünk van, mi személyként látjuk, s nagyon magas szakralitású Személy leválasztott részeként. A Föld szakrális Szent Koronánk misztikus testének, e test többi részével szerves egységet alkotó, attól elválaszthatatlan része. Nemcsak termőképességén, gyomrunkon keresztül viszonyulunk Hozzá, de minket, akik ugyancsak e szakrális test részei vagyunk, lelki, erkölcsi és szellemi kötelékek kapcsolnak össze Vele...”
A szerzők közül hárman az MTA doktorai és négyen tagjai a Százak Tanácsának. Arra tesznek kísérletet, hogy a hazai földügy évezredes Kárpát-medencei történetiségének és mai alakulásának a nemzeti megmaradás szempontjából sorshatározó lényegét egyetlen tanulmánykötetben, tudományos igénnyel feltárják.
Felfogásukban Földanyánk a Szent Korona, mint szakrális személy testének az alkotó része, akit a történelmi fordulatok külső erőszaka szakított el a magyarság szakrális közösségétől és az őt fenntartó szeretetgazdaságtól. E miatt, a középkort követően, a Föld is puszta természeti tárggyá és a magántulajdon nyereségszerző eszközévé romlott, amelynek sorsát az életromboló és népességcsökkentő nagybirtokrendszer diktálja.
Századunk világ-korszakváltása azonban, a megmaradás létparancsára, kikényszeríti Földanyánk ősi rendeltetését: a föld az állam területe is, ezért a magyarság fizikai és etnikai túlélésének létfeltétele, hogy az állam a föld, az édesvízkészlet és a helyi energiaforrások tulajdonát, illetve használatát a helyi közösségeknek biztosítsa.
A földkérdést közelebbről négy tanulmány elemzi (Andrásfalvy és Tanka történelmi tárgyú írásai, továbbá Ángyán és Tanka mai földügyről szóló vizsgálatai), míg e kutatásokat kiegészíti a föld élelemtermelő szerepének a tisztázása (Márai) és másik lételemünk, a víz sorsának a bemutatása (Molnár).
A történetiség számos, eddig mellőzött alaptényt helyez új megvilágításba. Így Andrásfalvy bizonyítékai szerint, az Alföld középkortól kialakuló pusztásodásának fő oka nem a tatárjárás és a törökdúlás, hanem az ott virágzó falvainkat az úri önzés és kapzsiság ítélte pusztulásra. Az értékes földeket sivár baromlegelőkké tették, hogy az uraság a rideg marhatartás hasznából elégíthesse ki luxus–igényeit.
Tanka feltárja: mezőgazdaságunk – ideértve az árutermelést is – a koraközépkortól a 19. század elejéig egyedül a kisüzemi jobbágytelek gazdálkodásán alapult, amelynek bármely rendű gazdája a földjén tényleges birtokhatalmat gyakorolt és a paraszti elsajátítás lehetővé tette az alávetettségből való kitörést, a társadalmi felemelkedést is.
A szerző a földműves termelői elsajátítását három történelmi modell alapján vizsgálja:
• a középkor földviszonyaiban,
• a polgári földmagántulajdon létrejöttének hatásai (1848),
• továbbá a két világháború közötti és az 1945 utáni úgynevezett „földreformok” szerepe alapján,
• végül a szovjet gyarmatbirodalomból történt kiszakadásunk után (1989–2014.)
A kötet gerincét a mai földügy vizsgálata, főként a 2010. utáni intézményi változások elemzései adják. Ennek során Ángyán bemutatja a „nép-párti”, a társadalom közérdekét felvállalt föld– és vidékprogramot. Nyomon követi a valós intézményi változtatásokat. Központi elem a földtörvény megalkotása, amelynek ellentmondásait a szerző részletesen elemzi. Végül teljes körű, az ország összes megyéjére kiterjedő, kutatási felmérést közöl a Nemzeti Földalap által működtetett állami földbérletek pályázati és az ezt mellőző, megbízási szerződésen alapuló föld–juttatásairól...
Tanka tanulmánya górcső alá veszi a 2010-től 2014. őszéig végrehajtott földjogi rendezést, amely a 2014 májusától a külföldiek számára megnyitott, korlátlan földpiaccal szemben a nemzeti önvédelmünket, a föld magyar kézben való megtartását kívánta szolgálni. Az intézményi áttekintés teljes körű: egyrészt az összes idevágó jogforrást lefedi (ideértve az Alaptörvényt is), másrészt – rendszertani közelítéssel – a birtokrend mind a négy alkotóelemére kiterjed, tehát a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem és a földügyi igazgatás jogi alakítására. A kritikai elemzés mérlege – hasonlóan Ángyán más irányú közelítéséhez – itt is negatív.
A jogi rendezés nem a helyben lakó gazdákat juttatja földhöz, hanem a nagybirtok földbérlőinek földtulajdoni monopóliumot biztosít, miközben nem él a mezőgazdasági üzemszabályozással, ami a birtokszerkezetben lebonthatná a nagyüzem nyomasztó túlsúlyát és kizárná a nem termelői célú külföldi földspekulációt. Az új földtörvény „világméretűvé” tágítja a hazai földpiac kapuját a külföldiek előtt, mivel – az uniós jogalanyokon kívül – lehetővé teszi még az EU területén kívüli külföldi cégek, akár az ilyen jogi személyek földtulajdonszerzését is.
Márai tanulmánya az élelmezésminőség- és biztonság hazai megteremtése érdekében hiteles, tudományos igényű diagnózist kíván adni a közvélemény és a döntéshozók számára, amelyre észszerű és közcélú cselekvési stratégia épülhet. Molnár „Ember és víz” című írása, pedig izgalmas történetfilozófiai és ökológiai esszé, amely a Kárpát medencei jelenlétünk kezdetétől folytatott természeti gazdálkodás értékrendjét, törvényszerűségeit veti össze a 21. század globális kataklizmáival és a túlélésünket biztosító fenntarthatóság kihívásaival.
A kötet – a szerzők elkötelezettsége szerint – nemcsak a jelennek, hanem főként a magyarság jövőjének szolgál. Minden szerző, a saját látásmódja és kutatási eredményei alapján megfogalmazza a jövő kitörési esélyeit. Például Andrásfalvy szerint a hamleti vívódás a politikai döntéshozóknak csak két út között enged választást: „mintegy 500 év után végre nemzetté válunk, vagy aláírják népünk és földünk halálos ítéletét azáltal, hogy elfogadjuk a nekünk szánt cselédszerepet, a nagybirtokot a családi gazdaságokkal szemben.”
Tanka a hazai föld megtartására új, nemzeti értékelv elfogadását sürgeti: „Magyarország a magyaroké”. Szerinte ezt azért kell érvényesítenünk, mert – egyrészt – az ezeréves, jóhiszemű befogadó politika juttatta az országot ide, másrészt a megcsonkított haza „rezervátumterületén” már senkivel nem osztozhatunk: maradék földjéből a magyarság már nem adhat az idegeneknek, mert ezzel önmagát semmisíti meg. Az intézményi megoldás: a csatlakozási szerződés földtőkéről szóló rendelkezésének a felülvizsgálata, amelynek sikere alapján hazánk az államterületét alkotó földre ugyanazzal az önrendelkezéssel élhet, ami az EU korábbi 15 tagját megilleti.
*
A kötet TARTALMA:
Előszó (Vass Csaba)
• Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője (Andrásfalvy Bertalan);
• A föld miért nem azé, aki megműveli? (Tanka Endre)
• Mi lesz veled magyar föld, mezőgazdaság és vidék? (Ángyán József)
Folyamatértékelés, helyzetelemzés, törvényhozási és állami földbérleti esettanulmányokkal;
• A termőföld minősége és a táplálék értéke (Márai Géza);
• Ember és a víz (Molnár Géza);
• Földjogi rendezés a magyar földpiac szabad tőkeáramlást szolgáló, korlátlan megnyitása előtt (Tanka Endre);
• A termőföldek forgalmáról szóló törvény koncepciója a nemzeti önvédelmünkre;
Epilógus
• SUMMARIES IN ENGLISH
’The Fate of Hungarian Land’ Table of Contents
*
„A Magyar Föld Sorsa” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a hazai földügy évezredes Kárpát-medencei történetiségének és mai alakulásának a nemzeti megmaradás szempontjából sorshatározó lényegét szeretnék ebben az egyetlen, összegző tanulmánykötetben mélyebb kontextusban is megismerni, a szerzők álláspontját, tudományos igénnyel megfogalmazott jelen és jövőképét tanulmányozni...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.