80 év recept történet

A Nemzet Színésze így vallott a most megjelent kötetről:

- Nem az én ötletem volt, hanem Ádámé, a fiamé. A születésnapom környékén azt kérdezte, mi lenne, ha csinálnánk egy olyan könyvet, hogy nyolcvan évből idézek nyolcvan sztorit, és azokat nyolcvan recept követi...

Vannak olyan életszakaszok, amikor nagyon hasonló dolgok történtek, olyankor persze csaltam. Például a 30 és 60 közötti időszak nagyon egybemosódik...

Ha lenne titkom, azt három nap múlva elfelejteném. Ezért is nem tudok hazudni. Gyerekkoromban például a jégverem mögött cigarettáztunk, és én jó előre kitaláltam, hogy mit felelek arra a kérdésre, hogy cigarettázni voltam-e. Aztán mama megkérdezte, hogy cigarettázom-e, és azonnal rávágtam, hogy igen. Rájöttem, a hazugság nem fog menni, mert később nem emlékszem arra, mit találtam ki.

A színházi szöveg persze más. Az az érdekes, hogy amikor lemennek a színpadi szerepek, egy hónap múlva nem emlékszem rájuk. Aztán olyan is volt, hogy a „Potyautast” tíz év kihagyás után kellett újra játszanom, és másfél nap alatt minden szöveg és minden játék visszajött.

A sztorikra mindig emlékszem. Eszembe jut a pék, arról a lángos, és akkor előjön a történet, hogyan csentem el a lángos szélét, holott tilos volt.

Minden előadásban van jó. Olyankor kiemelem azt. Ebből tudják ám, hogy nem tetszett igazán, mert ha igazán örülök egy előadásnak, akkor engem nem kell megkérdezni róla, mert megyek és mondom...

Szeretem a jó rendezőket, velük élvezet a munka. Az nagyon jó, ha felismerhető a rendező munkája, csak tudni kell, hogy a színháznak két „főszereplője” van: színész és közönség.

Imádom Alföldit, de amikor „Az ügynök halálában” együtt dolgoztunk, mindig mondtam neki, hogy ez az előadás nem Az ügynök halála, hanem „Az artista halála”, a hatalmas díszletek miatt. De megértettem, és szívesen járkáltam a nagy bútorokon, mert ő zseniálisan tud jelenetekre és színészekre hangolódni. Az ilyen színházzal csak vitatkozom, de igazából nagyon szeretem. Akkor van baj, ha az extrém ötletek kiszoktatják a nézőt a színházból...

Így van ez, az élet minden területén, a politikában is. Akkor hibás a politika, ha kiszoktatja az embereket a szavazófülkékből. Nézem a profi bokszmeccseket. Véresre verik egymást, aztán vége a mérkőzésnek, a bíró magasba emeli az egyik sportoló kezét, kihirdeti a győztest és a két bokszoló megöleli egymást, mert a boksz a fontos. A közönség elfogadja a döntést, és örül a győztesnek. Tanulni kellene tőlük...
(forrás: Színház.hu, konyvjelzomagazin.hu)

*
A „80 Év Recept Történet” című eme számozatlan oldalú kiadványt a 80 év, 80 recept, 80 történet, a Nemzet Színésze harmadik könyve iránt érdeklődő, színházat, filmművészetet kedvelő olvasóinknak ajánljuk.

Jó Szórakozást, Jó Főzést és Jó Étvágyat!
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.