Fesz van

A Hit Gyülekezete több tízezres taglétszámú, pünkösdi - karizmatikus szellemiségű kisegyház.

Létezése óta szakadatlanul a viták kereszttüzében áll. Támadásoknak van kitéve a történelmi egyházak és számos magánszemély, elsősorban a gyülekezetbe belépett fiatalok szülei részéről.

Az utóbbiak többnyire szektának tartják a gyülekezetet, amely elszakítja tőlük a gyermeküket, és agymosásban részesíti őket.

BARTUS LÁSZLÓ újságíró nyolc éven át volt tagja a Hit Gyülekezetének, mi több, a vezetők legbelsőbb köréhez tartozott. Nyolc év után megelégelve az őt ért sérelmeket, kilépett a gyülekezetből, s könyvet írt róla, amelyben, úgymond kipakolt.

• Mit tudhatunk meg a könyvből?
Egyfelől képet kapunk a Hit Gyülekezete ideológiájának, a pünkösdi-karizmatikus felfogásnak a főbb elemeiről.

A tájékozott olvasó számára ez nem jelent különösebb újdonságot, hiszen e gondolkodásmód lényegét szociológiai tanulmányokból, pl. KOZMA JUDIT „Látlelet a megváltásról, Szekta - létről és vallási élményről egy karizmatikus gyülekezet kapcsán” című, remekbe szabott könyvéből is ismerheti.

Noha ez a tanulmány nem a Hit Gyülekezetéről szól, Bartus László könyve alapján nyilvánvaló az ideológiák hasonlósága. A közfelfogás számára alighanem megdöbbentőek a pünkösdi - karizmatikus felfogás egyes, rendkívül irracionális és középkoriasan primitív elemei.

Ilyen például a démonokba vetett hit: a pünkösdisták számára a démonok ugyanolyan hétköznapi, szinte mindenütt és mindenkor jelen lévő realitások, mint a legtöbb ember számára például a kávéscsészék, a golyóstollak vagy a kézitáskák. Szerintük ezek a démonok határozzák meg az emberek gondolatait és viselkedését.

Hasonlóan meglepő a pünkösdisták kultúraellenessége: Bartus László szerint a megtérőknek el kellett égetniük az összes könyvüket (a Biblián kívül) és szét kellett fűrészelniük összes hanglemezüket, hiszen ezekből rossz szellemek áradnak.

Tragikomikus a hit által való gyógyulásról alkotott, naiv elképzelésük is: orvoshoz menni szerintük a hitetlenség jele. A kívülálló szemében ijesztőek a Szentlélekkel való betöltekezés külső megnyilvánulásai is: a hívők ilyenkor extázisban rángatóznak a padlón, avagy órák hosszáig tartó nevetőgörcsöket kapnak.

Ez az élmény egyébként kulcsfontosságú az egész karizmatikus ideológiában: az istenhit ezen az extatikus érzelmi állapoton alapul.

Noha Bartus könyve igen jól bemutatja mindezeket a furcsaságokat, az árnyoldalaikkal együtt, a szerző - annak ellenére, hogy a Hit Gyülekezetéből már kilépett - alapjában véve nem szakadt el magától az ideológiától, a démonokat (a Biblia nyomán) például továbbra is realitásoknak tartja.

A könyv lényege azonban nem ez, hanem a Hit Gyülekezete vezető lelkészének, Németh Sándornak a jellemzése. Bartus teljhatalommal rendelkező diktátorként mutatja be Némethet, aki valójában nem a Szentlélek, hanem feltehetően valamilyen rossz démon befolyása alatt áll, ezt viszi át a hívőkre is, az istentiszteleteken pedig valójában feketemágiát űz.

Bartus szerint Németh Sándor személyisége, viselkedése az, ami elviselhetetlenné tette a gyülekezet (vagy legalábbis a belső körben lévő személyek) életét, tönkretette és ellehetetlenítette emberi kapcsolataikat.

Kétségtelen, hogy Bartus László nagyon szenvedett attól a pszichikai nyomástól, amelyben Németh Sándor részesítette, de nemcsak ő volt evvel így. 1998-ban a Hit Gyülekezetében szakadás következett be: a vezetők egy része nem tudta tovább elviselni a vezető lelkész önkényeskedéseit, kivált az egyházból, és Budapesti Autonóm Közösség néven új egyházat alapított. Néhány száz hitgyülekezetes követte őket az új egyházba.

Bartus László ezenfelül a Hit Gyülekezete pénzügyi manipulációiról is ír. A gyülekezeten belül leírása szerint szinte minden pénzügyi tranzakció feketén, zsebből zsebbe történt, elképesztő trehánysággal, ez pedig sikkasztásokat, áfa-csalásokat és egyéb törvénytelenségeket vont maga után. A vezető lelkész minden pénzt magához vont, a hívők befizetett tizedjeiből havi tíz-tizenöt milliós tiszta jövedelemre tett szert (adózatlanul), s ebből fejedelmi módon élt, miközben az alkalmazottak nagy részének csupán éhbért fizetett. A lenyúlt pénzekből kacsalábon forgó várat építtetett magának a Balatonnál.

Még érdekesebb ennél az, amit Bartus Németh Sándor politikai manipulációiról ír. A Hit Gyülekezete csupán érdekazonosság miatt kereste az SZDSZ kegyeit, s minden úton-módon befolyásolni próbálta azt, többek között ezért építették be Hack Pétert az SZDSZ-be. Hack Pétert egyébként a könyv Németh Sándor legjobb tanítványaként, elvtelen és feltétlen kiszolgálójaként festi le.

Sokakat meg fog döbbenteni az imakommandók tevékenységének leírása is: a gyülekezet órákig, napokig, hetekig tartó imádkozással próbálja a céljait elérni; s az ügy érdekében nem riad vissza attól sem, hogy az imákban ellenségeinek mindenféle rosszat, sőt, egyes esetekben halált kívánjon.

Noha a könyv állításainak nagy részét Németh Sándor visszautasította és a könyvet provokációnak tekinti, Bartus László leírásai, személyes és emberi hangvétele véleményem szerint hitelessé teszi a mondanivalóját.

Nem vitás, hogy Bartus László érzelmileg mélyen érintett mindabban, amiről ír, az indulatai a szövegen is átsütnek. Emiatt bizonyára sok elfogultság van a közléseiben; a könyv a Hit Gyülekezete életét úgy írja le, ahogyan azt Bartus László, ez az intelligens és érzékeny fiatalember látta.

De éppen az érzelmi érintettsége az, amely a beszámolóját hihetővé és őszintévé teszi az olvasó szemében. A színesen, sok helyütt kesernyés humorral előadott történetek élvezetesek és hitelesek, Bartus személyes lelki válságának leírása pedig engem személy szerint mélyen megrázott.

Örülök is meg nem is, hogy ez a könyv megjelent. Örülök azért, mert híve vagyok a véleménynyilvánítási szabadságnak, és úgy vélem, ha Bartus László el akarja mondani a világnak, hogy mi zajlik a Hit Gyülekezetében, akkor meg kell adni a lehetőséget neki, hogy elmondhassa.

Örülök azért is, mert a pünkösdista ideológia irracionalitásainak némelyikére fényt vet, ezáltal az olvasót védetté teszi ezen irracionalitásokkal szemben.

Nem örülök viszont azért, mert feltétlen híve vagyok a vallásszabadságnak is, s ez a könyv sok indulatot válthat ki a közvéleményben a Hit Gyülekezetével szemben. Az indulatokat meglovagolhatja a politika, s jogi úton korlátozhatja a vallásszabadságot, ez viszont aggasztó és veszélyes irány lenne.

Éppen ezért, bár Bartus László könyvét felbecsülhetetlen értékű kordokumentumnak tartom, a személyes hangvétele pedig külön értéket képvisel, magam mégis hasznosabbnak tartom az indulatoktól mentes, tárgyilagos, inkább szociológiai jellegű értekezéseket, és az ilyenek közelebb állnak a gondolkodásomhoz, mint a személyes sérelmekből fakadó pocskondiázások.

Bartus László a Hit Gyülekezete tragédiájának azt tartja, hogy Németh Sándor, ez a (Bartus leírása szerint) diktatorikus hajlamú, torz személyiségű ember rátelepedett és nem ereszti. Én viszont ezt nem egyszerűen véletlen balszerencsének tartom; alighanem a pünkösdi-karizmatikus ideológiát követő vallási csoportosulások mindegyikét fenyegeti ez a veszély.

Ahol a demokratikus módszereket szándékosan teokratikus módszerekkel váltják fel, ahol a gondolatokat nem az érvek és ellenérvek mérlegelése alapján értékelik, hanem azt találgatják, vajon a Szentlélek avagy valamilyen démon hatására született-e a gondolat, ahol a döntéseket az hozza, akinek több van a kenetből, ahol a természetes emberi kapcsolatokat, a külvilággal való kontaktusokat az ideológia nevében korlátozzák, ott szükségképpen valamilyen abnormális rendszer alakul ki, amelyben a Szentlélekhez legközelebb álló ember túlhatalomra tesz szert.

A túlhatalom szükségképpen vezet személyiségtorzuláshoz, a hatalmi rendszer az alattvalók személyiségét is károsítja. Azt Bartus László is felismerte, hogy amiről ír, az egy rendszer: nem az emberek a rosszak, hanem a rendszer. Könyve azonban azt sugallja: ez a rendszer Németh Sándornak köszönhetően alakult ki.

Jómagam úgy látom: Németh Sándor is a rendszer terméke. S mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Bartus egy megjegyzése szerint a némethizmus egyes elemei már a Budapesti Autonóm Közösségben is megjelentek.

• Kérdés persze, hogy ez baj-e?
Nem föltétlenül. Elvégre az egyházak saját maguk alakíthatják ki belső rendszerüket, ezt a jogukat nem lehet tőlük megvonni, és kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely kívülről, jogi eszközökkel próbálná szabályozni az egyházak belső életét. A baj akkor kezdődik, ha az egyházon belül nem tartják be a törvényeket, nem tartják tiszteletben az emberi jogokat.

Szerencsére a társadalmunkban nehezen képzelhető el, hogy egy egyház tagjai a külső környezettől teljesen elszigetelten éljenek, s ne legyenek képesek adott esetben kívülről segítséget kérni. Ha az egyház belső élete antidemokratikus is, a társadalom demokratikus intézményei elvben mindenki számára hozzáférhetőek; Bartus László maga is a rendőrséghez, ill. az ombudsmanhoz akart fordulni, amikor a gyülekezetből való kiválása után zaklatták.

Több-kevesebb nehézség árán tehát bármelyik egyháztól meg lehet szabadulni, ha a sors úgy fordul, hogy valaki számára az egyházban való lét már nem kívánatos. A csapdaként működő szekták ellen a társadalom éppen a demokratikus intézményrendszer jobb megismertetésével és a szekták működésének feltárásával védekezhet.

Ennek a könyvnek alighanem viharos utóélete lesz. Bár Németh Sándor azt nyilatkozta, hogy nem kíván pert indítani Bartus László ellen (holott egy becsületsértési pert biztosan megnyerne), a pénzügyi ellenőrzések és a politikai szócsaták kapcsán még számos botrányra számíthatunk, s erősödni fog a szektaellenes hangulat is.

Én csak azt tudom javasolni az olvasónak: olvassa el ezt a könyvet, de őrizze meg a hidegvérét: ne hergelje fel magát sem Németh Sándorral, sem a Hit Gyülekezetével szemben (s természetesen Bartus Lászlóval szemben sem). Tekintsen a bemutatott jelenségekre úgy, mint figyelemre méltó szociológiai tényekre, s indulatoskodás helyett próbáljon meg a jelenségek mögött rejlő emberi és szociológiai okokon elgondolkodni.

A legmelegebben pedig éppen a Hit Gyülekezete tagjainak ajánlanám a könyv elolvasását - sajnos azonban erre semmi esély sincs.
(Szilágyi András)

*
A „FESZ VAN” című ezen kiadványt a Hit Gyülekezetének másik arca iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.