Leírás: Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség.

Lelki zsidóknak vallották magukat... A hitújítás lázában Péchi Simon és követői olyannyira rátaláltak az Ótestamentumra, hogy átvették a zsidó szertartásokat is.

Ezzel elkezdődött a vérségileg nem, de lelkileg zsidó székelyföldi emberek szinte hihetetlen története; a székely zsidózók vagy székely szombatosok - így nevezte őket az erdélyi köznyelv - vallásalapító (inkább: átvevő) útkeresése.

A székely zsidózók hite néhány év alatt meghódította Erdélyt, de végül is a bevett vallások mellett nem tűrték meg...

Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált - már csak két székely faluban őrizték a hitet.

A XX. század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a székely Jeruzsálemben) élt néhány zsidózó család... Aztán jöttek a zsidótörvények... Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat.

A nyolcvanas évekre három-négy öregasszony maradt csak hű a hitéhez... Aztán a falu is Ceausescu faluromboló politikájának esett az áldozatául. Hiába mentek a székely Jeruzsálem lakói Bukarestbe, hogy a diktátortól kegyelmet könyörögjenek ki a településnek - kiköltöztették őket a házaikból, és a falut elárasztották vízzel.

*
A „SZÉKELY JERUZSÁLEM” című ezen kiadványt, mint az identitásról szóló esszéregényt a székely szombatosok sorsa iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.