Leírás: Magnetofonon rögzítettem egyszer az életem történéseit a mondd el fiaidnak belső parancs késztetésére. Összesen nyolc óra. Most meghallgattam, és állítom, az én sorsom nyomon követhető – nem vagyok sorstalan.

Aki tízéves korában átéli, hogy kétszer kibombázzák, amikor ráomlik egy négyemeletes ház, és az egész család elveszíti mindenét, akkor onnan kezdve az egész élete az életben maradásról szól.

1956 – az a pár csodálatos nap -, a részvétel, aztán a kényszerű tagadás. A teljes bénultság, a beletörődés.

Az ötvösművészet vált az életben maradás értelmévé. Egy 22 négyzetméteres volt mosókonyha, ahova tízperces zápor után derékig feljött a szennyvízzel együtt az esővíz.

Kőbányán ez volt a csúcs: az én műtermem.

*
„A MEGGYALÁZOTT VÁROS” című ezen kiadványt az életben maradás és az életben maradás értelme iránt érdeklődő, ezzel kapcsolatban továbbgondolásra késztető ismeretekhez is jutni akaró olvasóink figyelmébe ajánljuk.