Leírás: méretei: 14 x 9 cm

A kép főalakja a gazdagon díszített turul, melynek karmaiban két kisebb madáralak, csőrében pedig életfa látható. A háttér satírozott, ez által még inkább kidomborodik, élettel telibbnek tűnik a kép. A körben futó díszítés egymásba kapcsolódó féldomború gömböcskékből áll, igazodva az eredeti műhöz.

Talán az egyik legismertebb honfoglalás kori régészeti emlékünk egy rakamazi sír mellékleteként előkerült hajfonatkorongpár, amely magasan képzett szakmai és művészi adottságokkal rendelkező mester munkája. A páratlan szépségű korongon a kitárt szárnyú turulmadár kisebb madarakat, fiókákat tart a karmaiban.

Az ősi magyar hitvilágba vezet bennünket vissza az ábrázolás, ahol együtt jelenik meg az őseink számára oly fontos sas, vagy turul, és az életfa.

Úgy vélték, hogy a turul ül a világfa vagy életfa tetején, és onnan hozza le a kisgyermekek lelkét madárfiókák képében. Más feltételezés szerint a madáralak azonos az Árpádok ősatyjának tartott, Emese álmában megjelent turulmadárral, aki elviheti a gyermekeit arra a földre, ahol az álom ígérete szerint belőlük dicső királyok lesznek.
A turulmonda a boldogabb új haza ígéretét hordozza, akár a csodaszarvas legenda