A megbélyegzés hatalma — Pfeiffer Zoltán 1900-1981

Egy beszélgetés során - különböző korú, illetve foglalkozású barátaink társaságában - szóba került PFEIFFER ZOLTÁN neve. A többségnek nem volt pontos ismerete arról, ki is ő valójában. Az ismert könyvkiadó cég vezetője - talán a hangzás miatt - összetévesztette Peyer Károllyal.

A jogász tudni vélte, hogy 1947-ben az ő pártját csinálták ki hamis ajánlásokra hivatkozva, egy petíciós perben. A régi könyveket gyűjtő vízvezeték szerelő olvasta valahol, hogy Pfeiffer nevezte a kisgazdapárt feldarabolását szalámi taktikának. A programozó akkor hallotta ezt a nevet, amikor a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján részt vett egy megemlékezésen a kislánya iskolájában.

- Nem ő volt az oroszok által elhurcolt képviselő Kovács Béla ügyvédje? - kérdezte.

Történelmi nevű, ifjú kollégánk - aki sokat kutatott a Történeti Hivatalban, s az ÁVH által gyártott kihallgatási jegyzőkönyveket olvasta - azt jegyezte meg róla, hogy igen jóképű lehetett fiatal korában, s szeretett feltűnő, szép nőkkel mutatkozni. Mi több, a politikai rendőrség pincéjében azt is bevallották róla, hogy már a 30-as évektől kapcsolata volt a titkosrendőrséggel, aztán meg kémkedett az amerikaiaknak.

Rendező barátunk egy korábbi filmjét felidézve elmesélte, hogy milyen kalandos körülmények között menekült el Pfeiffer Budapestről. A híres író, aki foglalkozását tekintve klinikai pszichológus, szomorúan emlékezett arra, hogy a bátyja, de még a sógornője is azért kerültek börtönbe, mert kitartottak Pfeiffer pártja, s az aláírásuk mellett.

Pfeiffer Zoltán nagyszerű ember volt - jegyezte meg -, kár, hogy ma már alig-alig tudnak róla az emberek. E beszélgetés adta számunkra a végső ösztönzést, hogy megírjuk a régen tervezett könyvünket Pfeiffer Zoltán életéről, politikai pályafutásáról. Noha voltak már Pfeifferre vonatkozó irataink, részismereteink, valami mindig eltántorított a könyv megírásától.

Az anyaggyűjtés nem volt egyszerű. Sok szétszórt, nem tematikus fondokban található információt kellett összeszedni. Kutattunk a Magyar Országos Levéltárban, a Történeti Hivatalban, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában, a Belügyminisztérium Irattárában, s Budapest Főváros Levéltárában is...

Pfeiffer Zoltán 1900-ban Budapesten született, apja ügyvéd, emellett egy papírfeldolgozó üzem tulajdonosa. 1923-ban jogi diplomát szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1928-ban, miután letette az egységes bírói-ügyvédi vizsgát, ügyvédi praxisba kezdett. 1931-ben belépett az FKGP-be, 1936-tól pártügyész, később főügyész lett. Az 1939. évi választások idején ő irányította az FKGP kampányát. A német megszállás után bujkálnia kellett; részt vett a Magyar Front megalakításában, szeptembertől az FKGP egyik képviselője volt az intézőbizottságban. A Szálasi-puccs után bekapcsolódott a fegyveres ellenállásba. 1945. áprilistól az Ideiglenes Nemzetgyűlés, októbertől a fővárosi törvényhatósági bizottság, novembertől a Nemzetgyűlés képviselője.

Az új kormány megalakulása után kinevezték az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkárává, tisztét 1946. december 31-ig töltötte be. 1947. február 25-én védőügyvédként elkísérte a „köztársaság-ellenes összeesküvési ügyben” alaptalanul megvádolt Kovács Bélát a kihallgatásra. A munkáspártok nyomására 1947. február 28-án lemondott PB-tagságáról, majd március 10-én kilépett a pártból. 1947. augusztus elején a Magyar Függetlenségi Párt alapító elnöke, az Ellenzék című pártlap főszerkesztője.

Országgyűlésben az MKP-val az élen, elérték, hogy az Országos Választási Bizottság – törvénytelen módon – november 20-án megsemmisítette az MFP mandátumait. Pfeiffer november 4-én a várható letartóztatás elől elmenekült az országból; távozása után szinte azonnal, november 23-án megfosztották magyar állampolgárságától. Az USA-ban telepedett le.

1949-től a Magyar Nemzeti Bizottmány, 1950-től a bizottmány végrehajtó bizottsága tagja, az igazságügyi és a sajtóbizottság vezetője. Az Európai Rab Nemzetek Közgyűlésben a magyar emigráció képviseletében a tájékoztatási bizottság alelnöke. Több emigráns lap szerzője, 1948-ban rövid ideig az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője, majd 1950 és 1960 között Független Magyarország címmel egy önálló rovat irányítója. 1958-tól a Magyar Bizottság tagjaként folytatta a politizálást. New Yorkban hunyt el 1981-ben.

„A Megbélyegzés Hatalma” című ezen kiadványt a történelem, főként a II. világháború utáni koalíciós idők történelme iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik ebből a kötetből meg szeretnék ismerni Pfeiffer Zoltán életét, politikai pályafutását és pártja, a Magyar Függetlenségi Párt működését.