Első uhuzásom
Fekete István
Könyv
Lazi kiadó, 2010
Lazi kiadó, 2010
218 oldal, Kemény kötésű fűzött A5 méret
ISBN 9789632671208
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 600 Ft
Megtakarítás: 12%
Online ár: 2 288 Ft
Leírás
Fekete István szerző (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett, minden idők legolvasottabb magyar írója. Külföldön tíz nyelven, 12 országban jelentek meg a könyvei...
*
A madárvilág mindig különösen érdekelte a természethez gyermekkorától vonzódó FEKETE ISTVÁNT.
Már a szülőfalujában, Göllén megismerte és tanulmányozta a madarakat, télen etette őket, de kalitkában is tartott belőlük. Mindez folytatódott, és szinte életformává vált számára Kaposváron.
Később, a gazdatiszti munkája idején már dokumentálta a megfigyeléseit és rendszeresen olvasta a magyar nyelvű ornitológiai szakirodalmat. A harmincas évektől elkötelezetten népszerűsítette a Nimródban a hazai madár megfigyelést országosan szervező Magyar Madártani Intézetet és kiadványait, ahol időről időre táplálkozási és vonulási adatokat is közölt. Néhány neves fővárosi madarásszal pedig rendszeresen tartotta a kapcsolatot.
Ekkoriban különösen a ragadozók érdekelték, mivel azokat, amelyek a rágcsálókat irtották, hasznosnak tekintette, míg a többit közömbösnek vagy kifejezetten károsnak tartotta. Az előbbieket védte, és mindent megtett, hogy a vadőrei se lőjék le őket, míg a károsakat, ha tehette, maga is puskavégre kapta.
Saját etológiai tapasztalatai, valamint a felelőtlen puskahasználat, a korlátlan madárbefogás és a mezőgazdasági növényvédelem mérhető károkozásainak hatására azonban már a harmincas években az általános madárvédelem egyik leghangosabb szószólójává vált.
Első madaras írásainak a baglyok, az ölyvek, a gólyák és a varjak a legtöbbet emlegetett szereplői. Az uhuval szívesen vadászott, az ölyvekkel kapcsolatos félreértések különösen bosszantották, a gólyákat és varjakat pedig nemcsak közismert madaraknak, de a magyarság emblematikus állatainak is tekintette. Valamennyiük hathatós védelme mellett szenvedélyes hangon érvelt.
A következetes és tárgyilagos publicisztikái meggyőzően érzékeltetik a tudományos felkészültségét, a hiteles szemléletmódját. Ezek világirodalmi rangúvá teszik vaskos állatregényeinek a sorozatát.
Az elmúlt évtizedekben ezekből nemzedékek ismerkedtek meg a magyarországi és erdélyi madárvilággal.
Ezúttal a szerző madarakkal kapcsolatos írásaiból kapunk egy csokrot, négy csoportba rendezve. Az első részbe kerültek főként az uhuzással foglalkoznak, kiderül belőlük, mennyire komolyan foglalkozott Fekete István aktív vadászként ezzel a mára betiltott gyérítési módszerrel.
A második szekcióban különféle madarakról esik szó, gólyától kezdve a fekete varjúig, az egyes fajták hasznáról, káráról, táplálkozási szokásairól. A harmadik csoportban a ragadozó madarakról ír, zárásként pedig két – a témához csak érintőlegesen kapcsolódó - irodalmi írást olvashatunk.
Írásai jól példázzák a szerző nézeteit a vadászatról, a vadászokról. Tanulságos, miként bírta rá puskás beosztottjait, hogy csak a kártevő madarakat lőjék le és mindig óvják a védetteket.
Érezhetők írásain az olvasók, valamint a többi vadász kiművelésének szándéka. Írásainak közös jellemzője az állatok szeretete, tisztelete. Gyakran emeli fel szavát az érdekükben, legyen szó a gólyák megfogyatkozó életteréről, vagy a szerinte etikátlan madárritkító módszerekről.
*
Az „Első Uhuzásom” című ezen kiadványt a Fekete István műveit kedvelő, adott esetben a madarakkal, vagyis az uhuval, gólyával, fekete varjúval és a ragadozó madarakkal kapcsolatos írásait megismerni akaró olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
*
A madárvilág mindig különösen érdekelte a természethez gyermekkorától vonzódó FEKETE ISTVÁNT.
Már a szülőfalujában, Göllén megismerte és tanulmányozta a madarakat, télen etette őket, de kalitkában is tartott belőlük. Mindez folytatódott, és szinte életformává vált számára Kaposváron.
Később, a gazdatiszti munkája idején már dokumentálta a megfigyeléseit és rendszeresen olvasta a magyar nyelvű ornitológiai szakirodalmat. A harmincas évektől elkötelezetten népszerűsítette a Nimródban a hazai madár megfigyelést országosan szervező Magyar Madártani Intézetet és kiadványait, ahol időről időre táplálkozási és vonulási adatokat is közölt. Néhány neves fővárosi madarásszal pedig rendszeresen tartotta a kapcsolatot.
Ekkoriban különösen a ragadozók érdekelték, mivel azokat, amelyek a rágcsálókat irtották, hasznosnak tekintette, míg a többit közömbösnek vagy kifejezetten károsnak tartotta. Az előbbieket védte, és mindent megtett, hogy a vadőrei se lőjék le őket, míg a károsakat, ha tehette, maga is puskavégre kapta.
Saját etológiai tapasztalatai, valamint a felelőtlen puskahasználat, a korlátlan madárbefogás és a mezőgazdasági növényvédelem mérhető károkozásainak hatására azonban már a harmincas években az általános madárvédelem egyik leghangosabb szószólójává vált.
Első madaras írásainak a baglyok, az ölyvek, a gólyák és a varjak a legtöbbet emlegetett szereplői. Az uhuval szívesen vadászott, az ölyvekkel kapcsolatos félreértések különösen bosszantották, a gólyákat és varjakat pedig nemcsak közismert madaraknak, de a magyarság emblematikus állatainak is tekintette. Valamennyiük hathatós védelme mellett szenvedélyes hangon érvelt.
A következetes és tárgyilagos publicisztikái meggyőzően érzékeltetik a tudományos felkészültségét, a hiteles szemléletmódját. Ezek világirodalmi rangúvá teszik vaskos állatregényeinek a sorozatát.
Az elmúlt évtizedekben ezekből nemzedékek ismerkedtek meg a magyarországi és erdélyi madárvilággal.
Ezúttal a szerző madarakkal kapcsolatos írásaiból kapunk egy csokrot, négy csoportba rendezve. Az első részbe kerültek főként az uhuzással foglalkoznak, kiderül belőlük, mennyire komolyan foglalkozott Fekete István aktív vadászként ezzel a mára betiltott gyérítési módszerrel.
A második szekcióban különféle madarakról esik szó, gólyától kezdve a fekete varjúig, az egyes fajták hasznáról, káráról, táplálkozási szokásairól. A harmadik csoportban a ragadozó madarakról ír, zárásként pedig két – a témához csak érintőlegesen kapcsolódó - irodalmi írást olvashatunk.
Írásai jól példázzák a szerző nézeteit a vadászatról, a vadászokról. Tanulságos, miként bírta rá puskás beosztottjait, hogy csak a kártevő madarakat lőjék le és mindig óvják a védetteket.
Érezhetők írásain az olvasók, valamint a többi vadász kiművelésének szándéka. Írásainak közös jellemzője az állatok szeretete, tisztelete. Gyakran emeli fel szavát az érdekükben, legyen szó a gólyák megfogyatkozó életteréről, vagy a szerinte etikátlan madárritkító módszerekről.
*
Az „Első Uhuzásom” című ezen kiadványt a Fekete István műveit kedvelő, adott esetben a madarakkal, vagyis az uhuval, gólyával, fekete varjúval és a ragadozó madarakkal kapcsolatos írásait megismerni akaró olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.