Hermész Triszmegisztos összegyűjtött tanításai
Könyv
Farkas Lőrinc Imre kiadó kiadó, 2011
Farkas Lőrinc Imre kiadó kiadó, 2011
ISBN 9789637310263
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 990 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 990 Ft
Leírás
Hermész Triszmegisztosz az ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja, aki valószínűleg Thot (Theuth), a bölcsesség egyiptomi istenének személyével azonos.
Thot (Theuth) volt az írás és a tudomány megalapozója, az istenek írnoka, akit egyesek első Hermészként emlegetnek, s aki a legenda szerint az időszámításunk előtti 12. évezredben bekövetkezett világkatasztrófa közeledtekor személyesen készített feljegyzéseket az emberiség számára.
Ezt a szent nyelven megfogalmazott művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére, s így szolgálhatott alapjául a későbbi (második?) Hermész törvényeket, tudományt és teológiát magukba foglaló szent könyveinek. Ezek minden bizonnyal az Óbirodalom kialakulása és Menes hatalomra jutása előtt lettek összeállítva, tehát legalább háromezer évvel Krisztust megelőzően.
A négy könyv további felbontással negyvenkét kötetet tett ki, ami megegyezik a Védák könyveinek számával, de ezenkívül a két mű között számos tartalmi hasonlóság is felfedezhető.
Hermész szent könyveit a templomok legbelső szentélyeiben tartották, és a legmagasabb rangú papok kivételével senki sem olvashatta azokat. Tíz kötet az istenek kinyilatkoztatásairól, a világ keletkezéséről és a papság rendszabályaival kapcsolatban kihirdetett mennyei törvényekről szólt, további négy a csillagászatról és asztrológiáról, kettő pedig az istenekhez intézett himnuszokat és az uralkodói vezetés alapelveit tartalmazta.
Ezen felül tíz kötet az imádságok formáit, a felajánlások, ünnepek és körmenetek szabályait foglalta magába, a többi részben pedig Hermész a filozófiáról, az orvoslásról, az anatómiáról és más tudományokról írt.
Nagy Sándor idejében találták meg Hermész Triszmegisztosz sírját, a hagyományok szerint múmiájának kezében a híres Tabula Smaragdinával, melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és Nagy Sándor sírkamrájába temettetett. Diocletianus pedig elpusztította az Egyiptomból származó valamennyi alkimista könyvet. Így az egykor híres Hermész Könyvek évszázadokra eltûntek.
Ami fennmaradt az eredeti egyiptomi szövegekből, azt a végleges formájukban az időszámításunk szerinti II - III. században felbukkanó, Alexandriából származó hermetikus írások olvasztották magukba.
Az újpythagoreus és újplatonikus eszmerendszerrel rokonságot mutató, tizennyolc fejezetből álló gyűjtemény görög, valamint arab közvetítéssel terjedt el, s elsô fejezetének címe után gyakran Poimandrész (A Jó Pásztor) néven említették. Később görögről latinra, németre, franciára, angolra és számos más nyelvre is lefordították.
A mű szerzőjeként ismert Hermész Triszmegisztosz neve háromszor legnagyobb Hermész-t jelent, mert állítása szerint az egyetemes bölcsesség mindhárom része birtokában volt, de Thotnak szintén hasonló neve volt a fennmaradt egyiptomi szövegekben, amit nagyon nagy-nagy - nak fordíthatnánk.
Hermész a görög mitológiából is ismert Zeusz és Maia fiaként, mint az istenek hírnöke, a leleményesség és ügyesség pártfogója, a holt lelkek vezetője szerepelt. Római neve Mercurius volt, amelyet gyakran a Hermész név után csatolnak, egyúttal utalván a beavatottak származását képviselő Merkúr bolygóra is.
Hermész Triszmegisztoszra való hivatkozásokat néhány igen jelentős, filozófiával, teológiával és alkímiával foglalkozó műben is találhatunk.
Platón a szent könyvek himnuszairól azt írta, hogy azokat az egyiptomiak személyesen Ízisznek tulajdonították, és tízezer évesnek hitték.
Phaidrosz című művében pedig maga Theuth (Thot) szólal meg: Ez a tudomány bölcsebbé és tartósabb emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat; mert az emlékezet és a tudomány varázseszközét találtam itt fel.
Ugyancsak szoros kapcsolatot mutat a hermetikus filozófiával Platón Timaiosza, mely a természetbölcselete foglalatát adja mitikus elemekkel átszőve.
Lactantius szerint: Hermész nem tudni hogyan, de csaknem a teljes igazságot felfedte.
A hermetikus iratokban foglaltakat később is az alkímia legősibb forrásműveként tartották számon, és felhasználták a bölcsek kövének, a lapis philosophorumnak az előállítása során, hogy a legvégső ismeret (Gnózis) birtokában a teljes átalakulást (transzmutációt) ne csak az anyagi világban, de szellemi tapasztalatként (ill. fiziológiai értelemben) is átéljék. Így Henricus Cornelius Agrippa De Occulta Philosophia című műve erőteljes hermetikus hatást tükröz, kortársa, Theophrastus Paracelsus gondolatvilágához hasonlóan.
Később, a XVII - XVIII. században kialakuló rózsakeresztes irányzat szintén igen nagy jelentőséget tulajdonított Hermész Triszmegisztos írásainak...
*
Mindezeknek megfelelően tehát a „HERMÉSZ TRISZMEGISZTOS ÖSSZEGYŰJTÖTT TANÍTÁSAI” című ezen kiadványt az ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja, Hermész szent könyvei és tanításai, a hermetikus írások, az alkímia legősibb forrásműve, valamint a rózsakeresztes irányzat Hermész írásairól alkotott véleménye és jelentősége iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Thot (Theuth) volt az írás és a tudomány megalapozója, az istenek írnoka, akit egyesek első Hermészként emlegetnek, s aki a legenda szerint az időszámításunk előtti 12. évezredben bekövetkezett világkatasztrófa közeledtekor személyesen készített feljegyzéseket az emberiség számára.
Ezt a szent nyelven megfogalmazott művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák nyelvére, s így szolgálhatott alapjául a későbbi (második?) Hermész törvényeket, tudományt és teológiát magukba foglaló szent könyveinek. Ezek minden bizonnyal az Óbirodalom kialakulása és Menes hatalomra jutása előtt lettek összeállítva, tehát legalább háromezer évvel Krisztust megelőzően.
A négy könyv további felbontással negyvenkét kötetet tett ki, ami megegyezik a Védák könyveinek számával, de ezenkívül a két mű között számos tartalmi hasonlóság is felfedezhető.
Hermész szent könyveit a templomok legbelső szentélyeiben tartották, és a legmagasabb rangú papok kivételével senki sem olvashatta azokat. Tíz kötet az istenek kinyilatkoztatásairól, a világ keletkezéséről és a papság rendszabályaival kapcsolatban kihirdetett mennyei törvényekről szólt, további négy a csillagászatról és asztrológiáról, kettő pedig az istenekhez intézett himnuszokat és az uralkodói vezetés alapelveit tartalmazta.
Ezen felül tíz kötet az imádságok formáit, a felajánlások, ünnepek és körmenetek szabályait foglalta magába, a többi részben pedig Hermész a filozófiáról, az orvoslásról, az anatómiáról és más tudományokról írt.
Nagy Sándor idejében találták meg Hermész Triszmegisztosz sírját, a hagyományok szerint múmiájának kezében a híres Tabula Smaragdinával, melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Mivel a titkos tanítások alkimista célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást összegyűjtött, és Nagy Sándor sírkamrájába temettetett. Diocletianus pedig elpusztította az Egyiptomból származó valamennyi alkimista könyvet. Így az egykor híres Hermész Könyvek évszázadokra eltûntek.
Ami fennmaradt az eredeti egyiptomi szövegekből, azt a végleges formájukban az időszámításunk szerinti II - III. században felbukkanó, Alexandriából származó hermetikus írások olvasztották magukba.
Az újpythagoreus és újplatonikus eszmerendszerrel rokonságot mutató, tizennyolc fejezetből álló gyűjtemény görög, valamint arab közvetítéssel terjedt el, s elsô fejezetének címe után gyakran Poimandrész (A Jó Pásztor) néven említették. Később görögről latinra, németre, franciára, angolra és számos más nyelvre is lefordították.
A mű szerzőjeként ismert Hermész Triszmegisztosz neve háromszor legnagyobb Hermész-t jelent, mert állítása szerint az egyetemes bölcsesség mindhárom része birtokában volt, de Thotnak szintén hasonló neve volt a fennmaradt egyiptomi szövegekben, amit nagyon nagy-nagy - nak fordíthatnánk.
Hermész a görög mitológiából is ismert Zeusz és Maia fiaként, mint az istenek hírnöke, a leleményesség és ügyesség pártfogója, a holt lelkek vezetője szerepelt. Római neve Mercurius volt, amelyet gyakran a Hermész név után csatolnak, egyúttal utalván a beavatottak származását képviselő Merkúr bolygóra is.
Hermész Triszmegisztoszra való hivatkozásokat néhány igen jelentős, filozófiával, teológiával és alkímiával foglalkozó műben is találhatunk.
Platón a szent könyvek himnuszairól azt írta, hogy azokat az egyiptomiak személyesen Ízisznek tulajdonították, és tízezer évesnek hitték.
Phaidrosz című művében pedig maga Theuth (Thot) szólal meg: Ez a tudomány bölcsebbé és tartósabb emlékezetűvé teszi az egyiptomiakat; mert az emlékezet és a tudomány varázseszközét találtam itt fel.
Ugyancsak szoros kapcsolatot mutat a hermetikus filozófiával Platón Timaiosza, mely a természetbölcselete foglalatát adja mitikus elemekkel átszőve.
Lactantius szerint: Hermész nem tudni hogyan, de csaknem a teljes igazságot felfedte.
A hermetikus iratokban foglaltakat később is az alkímia legősibb forrásműveként tartották számon, és felhasználták a bölcsek kövének, a lapis philosophorumnak az előállítása során, hogy a legvégső ismeret (Gnózis) birtokában a teljes átalakulást (transzmutációt) ne csak az anyagi világban, de szellemi tapasztalatként (ill. fiziológiai értelemben) is átéljék. Így Henricus Cornelius Agrippa De Occulta Philosophia című műve erőteljes hermetikus hatást tükröz, kortársa, Theophrastus Paracelsus gondolatvilágához hasonlóan.
Később, a XVII - XVIII. században kialakuló rózsakeresztes irányzat szintén igen nagy jelentőséget tulajdonított Hermész Triszmegisztos írásainak...
*
Mindezeknek megfelelően tehát a „HERMÉSZ TRISZMEGISZTOS ÖSSZEGYŰJTÖTT TANÍTÁSAI” című ezen kiadványt az ezoterikus irodalom egyik legvitatottabb alakja, Hermész szent könyvei és tanításai, a hermetikus írások, az alkímia legősibb forrásműve, valamint a rózsakeresztes irányzat Hermész írásairól alkotott véleménye és jelentősége iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.