Az ős Kaján - Verselemzés
Bayer Zsolt
Könyv
Méry-ratio kiadó, 2011
Méry-ratio kiadó, 2011
194 oldal, Kemény kötésű fűzött
ISBN 9788089286461
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 490 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 3 246 Ft
Leírás
A vers témáját egy fel nem oldható mitikus szimbólum adja. mitologikus fogalomalkotásának lényege éppen ez a kísértetiesség. Az Én és a világ viszonyának ellentmondásai testet öltenek.
Ady egyéni magányossága, vergődése, keresése, kétségbeesése, életvágya megszemélyesülnek, és mint mitologikus lények lépnek szembe vele. Az ős Kajántól a Disznófejű Nagyúrig e mitologikus figurák egész légióját teremtette meg Ady képzelete.
A harmadik versszakban szembeállítja a múlt vesztett boldogságát a gyalázatos jelennel, illetve a kicifrált köd-jövendővel. Azt sugallja, hogy a Kelettől elszakadva sokat vesztett a magyarság, pogányként hatalmas keleti hatalmat építhettünk volna a Nyugattal szemben, de így keresztényként már semmit sem tehetünk.
Ady is - mint annyi magyar költő - tétlenül mereng a múlton és túl nagy különbséget lát múlt-jelen-jövő között. Nem voltunk annyira erősek, hogy a nyugati nyomással szemben pogányokként fennmaradjunk. Végigvezet a versen egy színmisztikumot, a vörös különböző árnyalatai jelennek meg borként, piros hajnalokként, ős Kaján vállán bíborként, vérként.
A bor vérré való bibliai változása itt is megjelenik, az asztalon először csak ömlik a bor, majd később bujdosik a véres asztalon a pohár. Véres és boros szent-korcsma ablakot emleget, hiábavaló bor és véráldomást. Végigvezeti a képet, ahol az összefolyó vérben-borban, tört pohárral, hűlt testtel fekszik a lírai én halottan az asztal alatt.
A hetedik versszaktól kezdődik a lírai én megalázkodó könyörgése, de mindez hiábavalónak bizonyul. A versszak elején még nagyságos úrnak, majd pajtásomnak, végül apámnak szólítja a titokzatos ős Kajánt.
Bevallja, megunta már az önpusztító életet, az éjszakai tivornyákat és a semmirevaló szerelmet. Ekkoriban vált súlyosabbá Ady betegsége, s ezen csak rontott a költő kicsapongó életmódja, ami fölemésztette egészségét. Előtérbe kerültek a halál gondolatok, életének állandó társa, rokona lett a Halál. Rendszerint nem mint ijesztő rémet, hanem mint jó barátot ábrázolja, ami a menekülni vágyó lélek menedéke, otthona lett.
Ezzel a témával foglalkozó versei alapjában véve mitikus versek, amelynek a „Vér és arany” kötetben egy önálló ciklust áldozott.
Ady, akárcsak Vörösmarty, a halál költője, de a halálkultusza az életkultusszal iker, s minél közelebb érezte magához a halált, annál jobban ragaszkodott az élethez.
A nyolcadik versszakban mit sem érő költészetét - törött lantját - is felajánlja a törött szívével egyetemben, de mindez hatástalannak bizonyul, mert ős Kaján nem ereszti, nem hagyja nyugodni, pihenni, az Élet pedig tovasuhan, csak robogva jár, kel, fut a korcsmaablak alatt. Tehát hiába próbál kiszakadni a jelenlegi életviteléből, már nem engedik a körülmények, a hírnév is csak fárasztja, akárcsak a szerelem.
Az Uram, kelj mással viadalra sor jelentheti a kor vezető értelmiségét, akik sokáig támadták a költőt, nem fogadva el költészete újszerűségét.
A tizedik versszakban megszólal Ady magyarság verseinek fő motívuma és kérdése:
• Mit ér az ember, ha magyar?, de itt már nem csak az egyénről, hanem az egész magyarságról van szó: mit ér a nép, ha magyar?
A tizenegyedik versszakban felszínre kerül a pénztelenség gyötrő tudata, az egyik meghatározó motívum a Vér és aranyban. A tizenkettedik-tizenharmadik versszakban hangot ad legnagyobb keserűségének, hogy a nagy publikum nem akarta őt olyan simán elfogadni, mintha csak egyszerűbb cikkeket írt volna valamelyik napilapba. Verseit egy pár álom-villanásnak, egy-két buja, új dalnak titulálja, melyek lehetnek nagyok, mégis elesik a költőjük az asztal alatt, mámor alatt ezen az őszi viadalon.
Tudva, hogy Adyban milyen erősen élt saját nagyságának tudata, megrázó hatású ezeket a keserűséggel teli sorokat olvasni. A tizenötödik versszak döntő eltérést jelent a Harc a Nagyúrral-tól, aminek üzenete: a harcot nem szabad feladni soha. Ady pedig világosan kijelenti: Uram, én megadom magam.
A lírai én lassan süpped bele a megadásba, a harctól elcsigázottan, megfáradtan, a betegsége miatt energiáját vesztetten örökre megpihen az örök harcszíntér, az asztal alatt. És a belső kísértetiesség abból származik, hogy Ady úgy érzi, hogy a vak világban ő lát egyedül.
*
„Az Ős Kaján - Verselemzés” című eme kiadványt Bayer Zsolt egy könyvméretű esszéje - ő azt állítja: verselemzés - iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik Ady Endre költészetét kedvelik, így az olvasók tudatában találkozhatnak egymással Bayer Zsolt mába kötő gondolatai és az ős Kaján időtlensége...
*
További ajánlott Bayer Zsolt művek:
Kitiltva.
1100 év Európa közepén 2 kötetben.
Szibéria.
Medvék meg emberek.
1100 év Európa közepén DVD gyűjtemény.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Ady egyéni magányossága, vergődése, keresése, kétségbeesése, életvágya megszemélyesülnek, és mint mitologikus lények lépnek szembe vele. Az ős Kajántól a Disznófejű Nagyúrig e mitologikus figurák egész légióját teremtette meg Ady képzelete.
A harmadik versszakban szembeállítja a múlt vesztett boldogságát a gyalázatos jelennel, illetve a kicifrált köd-jövendővel. Azt sugallja, hogy a Kelettől elszakadva sokat vesztett a magyarság, pogányként hatalmas keleti hatalmat építhettünk volna a Nyugattal szemben, de így keresztényként már semmit sem tehetünk.
Ady is - mint annyi magyar költő - tétlenül mereng a múlton és túl nagy különbséget lát múlt-jelen-jövő között. Nem voltunk annyira erősek, hogy a nyugati nyomással szemben pogányokként fennmaradjunk. Végigvezet a versen egy színmisztikumot, a vörös különböző árnyalatai jelennek meg borként, piros hajnalokként, ős Kaján vállán bíborként, vérként.
A bor vérré való bibliai változása itt is megjelenik, az asztalon először csak ömlik a bor, majd később bujdosik a véres asztalon a pohár. Véres és boros szent-korcsma ablakot emleget, hiábavaló bor és véráldomást. Végigvezeti a képet, ahol az összefolyó vérben-borban, tört pohárral, hűlt testtel fekszik a lírai én halottan az asztal alatt.
A hetedik versszaktól kezdődik a lírai én megalázkodó könyörgése, de mindez hiábavalónak bizonyul. A versszak elején még nagyságos úrnak, majd pajtásomnak, végül apámnak szólítja a titokzatos ős Kajánt.
Bevallja, megunta már az önpusztító életet, az éjszakai tivornyákat és a semmirevaló szerelmet. Ekkoriban vált súlyosabbá Ady betegsége, s ezen csak rontott a költő kicsapongó életmódja, ami fölemésztette egészségét. Előtérbe kerültek a halál gondolatok, életének állandó társa, rokona lett a Halál. Rendszerint nem mint ijesztő rémet, hanem mint jó barátot ábrázolja, ami a menekülni vágyó lélek menedéke, otthona lett.
Ezzel a témával foglalkozó versei alapjában véve mitikus versek, amelynek a „Vér és arany” kötetben egy önálló ciklust áldozott.
Ady, akárcsak Vörösmarty, a halál költője, de a halálkultusza az életkultusszal iker, s minél közelebb érezte magához a halált, annál jobban ragaszkodott az élethez.
A nyolcadik versszakban mit sem érő költészetét - törött lantját - is felajánlja a törött szívével egyetemben, de mindez hatástalannak bizonyul, mert ős Kaján nem ereszti, nem hagyja nyugodni, pihenni, az Élet pedig tovasuhan, csak robogva jár, kel, fut a korcsmaablak alatt. Tehát hiába próbál kiszakadni a jelenlegi életviteléből, már nem engedik a körülmények, a hírnév is csak fárasztja, akárcsak a szerelem.
Az Uram, kelj mással viadalra sor jelentheti a kor vezető értelmiségét, akik sokáig támadták a költőt, nem fogadva el költészete újszerűségét.
A tizedik versszakban megszólal Ady magyarság verseinek fő motívuma és kérdése:
• Mit ér az ember, ha magyar?, de itt már nem csak az egyénről, hanem az egész magyarságról van szó: mit ér a nép, ha magyar?
A tizenegyedik versszakban felszínre kerül a pénztelenség gyötrő tudata, az egyik meghatározó motívum a Vér és aranyban. A tizenkettedik-tizenharmadik versszakban hangot ad legnagyobb keserűségének, hogy a nagy publikum nem akarta őt olyan simán elfogadni, mintha csak egyszerűbb cikkeket írt volna valamelyik napilapba. Verseit egy pár álom-villanásnak, egy-két buja, új dalnak titulálja, melyek lehetnek nagyok, mégis elesik a költőjük az asztal alatt, mámor alatt ezen az őszi viadalon.
Tudva, hogy Adyban milyen erősen élt saját nagyságának tudata, megrázó hatású ezeket a keserűséggel teli sorokat olvasni. A tizenötödik versszak döntő eltérést jelent a Harc a Nagyúrral-tól, aminek üzenete: a harcot nem szabad feladni soha. Ady pedig világosan kijelenti: Uram, én megadom magam.
A lírai én lassan süpped bele a megadásba, a harctól elcsigázottan, megfáradtan, a betegsége miatt energiáját vesztetten örökre megpihen az örök harcszíntér, az asztal alatt. És a belső kísértetiesség abból származik, hogy Ady úgy érzi, hogy a vak világban ő lát egyedül.
*
„Az Ős Kaján - Verselemzés” című eme kiadványt Bayer Zsolt egy könyvméretű esszéje - ő azt állítja: verselemzés - iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik Ady Endre költészetét kedvelik, így az olvasók tudatában találkozhatnak egymással Bayer Zsolt mába kötő gondolatai és az ős Kaján időtlensége...
*
További ajánlott Bayer Zsolt művek:
Kitiltva.
1100 év Európa közepén 2 kötetben.
Szibéria.
Medvék meg emberek.
1100 év Európa közepén DVD gyűjtemény.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.