Leírás: Manapság bárkiből lehet neves írót faragni. Még abból is, aki soha egyetlen sort nem vetett papírra.

- Ugye, ez merő képtelenség?
- Vagy mégsem?

JURIJ POLJAKOV fergeteges szatírájából kiderül, hogy ebben az értékválságos korban bármi megtörténhet. Főként Moszkvában, ahol az egykori sztálinisták, később Brezsnyev odaadó hívei reszketnek Gorbacsovtól, aztán Jelcintől, s mindenre hajlandók, csak hogy a kiváltságaikat megőrizzék.

- Hogy mik ezek a kiváltságok?
Lakás, dácsa, kocsi, külföldi utazás, életműkiadás és mellesleg állandó belépő az Írók Házába, amelynek messze földön híres éttermében évtizedek óta folyik a pezsgő, a vodka, s ahonnan sohasem fogy ki a kaviár.

Poljakov mulatságos, Bulgakovot idéző regénye a posztszovjet értelmiség súlyos morális válságáról szól, de akarva-akaratlan mi is magunkra ismerhetünk, amikor a váratlan érdekszövetségekkel szembesülünk, amikor azt látjuk, mennyire kétes esztétikai kritériumok alapján repülnek egyesek a mennybe, vagy süllyednek a pokol legmélyebb bugyraiba.

A szerző a legtekintélyesebb irodalmi hetilap, a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője, s nem mellékesen az orosz–magyar kapcsolatokért felelős társaság elnöke, aki szívügyének tekinti, hogy a magyarok hiteles képet alkossanak napjaink orosz kultúrájáról, s hogy az oroszok megismerjék a kortárs magyar művészet legjobb alkotásait.

*
A „GÖDÖLYE TEJBEN” című ezen kiadványt a nagyon mulatságos, de az olvasás végén elszomorító regény iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akik ebben a kötetben rádöbbennek a nem túl vidám orosz nemzeti valóságra, a regény egyik epizódszereplőjében a szerzőre is ráismerhetnek, olyan korban élve, amikor olyan a kor jellege, hogy bárki hősből lehet antihős, amelyben a kötet egyik hőse, a tabulista kritikus szerint „amilyen a textus, olyan a kontextus!”, amely korban az orosz népet előbb behajtották a bot szigorával fenntartott szocializmusba, aztán pedig, amikor a nép már megpuhította és a maga képére gyúrta a rendszert, akkor ugyanazzal a bottal behajtották a vadkapitalizmusba, vagy amikor a kultúra embere ahelyett, hogy az „elesettek irgalmára szólítana fel”, inkább arra szólít fel, hogy „taposd el a férget!”, féreg alatt a lakosság reformokkal nincstelenné tett részét értve. Tehát akik mindezeket továbbgondolják és a megfelelő élettapasztalataik alapján le is vonnák a szükséges konklúziókat.