Leírás: Szerencsére az utóbbi időkben egyre több fórumon foglalkoznak a kommunizmus üldözötteinek a sorsával. Mi is azt szeretnénk a könyvünkkel bemutatni, hogy az utókor reális képet kapjon az életükről és hányattatásaikról. Szeretnénk, ha nem merülne feledésbe az átlagtól eltérő megpróbáltatásokkal terhes életük.

„Számontartva” című könyvünk, egy római katolikus papról, dr. Balogh Istvánról szól.

1941-ben szentelték pappá, a központi szemináriumban. Rövid, de nagyon ígéretes papi szolgálat után önkéntes tábori lelkészként részt vett a II. világháború utolsó, hadműveleteiben a visszavonulásban, majd orosz fogságba esett, ahol 6 évet töltött. Példamutató papi magatartásával kivívta nemcsak bajtársai elismerését, de a rabtartók előtt is nagy tekintélyre tett szert. Ezt, 1951-ben hazatérve, az ÁVH azonnali elkülönítéssel „jutalmazta”.

Előbb Kecskeméten, majd Kazincbarcikán kényszermunkatáborban dolgozott, végül közel 1 évet töltött a Mosonyi utcai Toloncházban sötét –és- magánzárkákban. A Történeti Hivatali adatok alapján egy koncepciós perhez készítették elő. Nagy Imre hatalomra kerülésével szabadult ő is, sok rabtársához hasonlóan.

Időközben a felsőpapság köreiben a békepapi mozgalom olyan szépen meggyökerezett, hogy az ilyen megbélyegzetteket nem szívesen vállalta a saját egyháza, ezért szerte az országban különböző plébániákon helyettesített. Még ez sem nagyon tetszett a III/III-as alosztálynak, prédikációvázlatok terjesztése okán, újabb ügyet kreáltak ellene a 60-as évek elején. Szinte a csodával határos módon ép bőrrel megúszta ezt az újabb ellene irányuló akciót is.

12 évig „parkoló pályán” tartották, majd Göncre helyezték. Az ÁEH büntetésnek szánta a „világvégére” szóló kinevezést, de Ő itt is megtalálta a lehetőséget, hogy ne csak a szigorúan vett papi feladatokat végezze. A falu gyerekeinek továbbtanulását, betegek kórházi kezelését intézte. Lehetetlent nem ismerve segítette a csonka kassai egyházmegye latin és görög papjait, reverendákkal, bibliákkal, imakönyvekkel, és szentképekkel, hogy megkönnyítse működésüket a „végeken”. Ezek anyagi fedezetét, a hadifogságban szerzett hitelessége révén teremtette elő, a külföldön élő papi sorstársak segítségével. Idős korában a székesfehérvári papi otthonban élt a 2002-ben bekövetkezett haláláig.

Ezt a nem mindennapi életutat írtuk meg, történelmi háttérrel, hadifogolytársak, barátok, ismerősök elbeszéléseiből, levelekből és Történeti Hivatalból megkért iratokból.

*
A „SZÁMONTARVA” című ezen kiadványt a Dr. Balogh István tábori lelkész élete és megpróbáltatásai iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.