Leírás: TAMÁSI ÁRON (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.
*
Tamási az utolsó békeévben Kolozsvárról hazalátogat a szülőfalujába, fölkeresni az édesanyját, a testvéreit, övéinek a körét.

Utazásának és otthoni élményeinek aprólékos, már - már szociografikus pontosságú, ugyanakkor anekdotikus hangolású leírásába beleszövi azt a sajátos - olykor mitikus elemekkel, máskor népmesei és balladai színekkel árnyalt - sajátos tónusú elbeszélő modort, amely valamennyi művének a sajátja.

Már útja első megállóján, Segesvárott a vonat érkezését váró időben éri egy megdöbbentő tapasztalat: a magyar szabadságharc gyászos emléke ellenére dicső székhelyén a húsz esztendei román fönnhatóság után titkolni valóvá lett a magyar nyelv. Ettől a tapasztalattól indítva, ám európai gondolkodóhoz méltó higgadtsággal arra is figyel, hogyan s miképp szorul háttérbe, minősített kisebbsége a magyarság a saját szülőföldjén.

A szociográfiai és szépprózai eszközök egymásra épüléséből született vallomása látszólag a szűkebb környezetéről szól, valójában azonban a Tamási család 1938-as jelenében a székelység sorsának jelképét adja, miközben a leírt jelenetek, helyzetek, a kedves vagy riasztó tapasztalatok mögött ott van az éber figyelem, amely azokat az erővonalakat kutatja, amely az erdélyi népek összetartozását, szükségszerű békés egymás mellett élését sejtetik egy boldogabbnak remélt jövőben.

TARTALOM

Első rész
Beszédes út hazafelé

Második rész
Átkelés az aranyhídon

Harmadik rész
Gyümölcsök régi fán

Negyedik rész
Itt élned és halnod kell

*
A „Szülőföldem.” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik kedvelik Tamási Áron műveit, adott esetben ezt a sajátos műfajú írást, útleírást és naplószerű elbeszélést, amely a szülőföldről szól, a szociográfia és a költői képzelet egyesítése az utolsó békeévben, 1938-ban, arra a szülőföldre emlékezve, amelynek - úgymond - az egész emberségét köszönhette, az írói sikereivel együtt, amely bölcsőhely, és amelytől nem tudott - nem is akart - elszakadni soha.
*

Ajánlott még:
Bölcső és bagoly.
Szívbéli barátok.
Hazai Tükör.
Ábel.