Magyar népmeséinkről
Arany László
Könyv
Főnix kiadó, 2012
Főnix kiadó, 2012
83 oldal, Puha kötésű ragasztott A5 méret
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 990 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 990 Ft
Leírás
Arany László (Nagyszalonta, 1844. március 24. – Budapest, 1898. augusztus 1.) magyar költő és népmesegyűjtő, Arany János fia. Legjelentősebb műve „A délibábok hőse”. Apjának kiemelkedése a paraszti sorból még bizonytalan volt, de ő már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét erősen módosította, illetve az átlagos értelmiségi szint fölé emelte apjának a költő és irodalmár volta, illetve az is, hogy apja bizonyos mértékig kötve érezte magát a parasztsághoz, amelyből származott...
Nem tudni, hogy Nagyszalonta és a szabadságharc emléke, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor „Arany Lacinak” című versét. Ifjúi gondolkodásmódját a világosi fegyverletétel utáni évek és apja nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg... Életműve összesen öt kötet, köztük a mesegyűjtemény is...
*
„A nemzet irodalmi színvonalát inkább azon jelesek után mérhetjük, akik nem világraszóló nagyságok. Akik tehetségét ugyanaz a nép érti meg, mely a nyelvüket.”
Ezeket a gondolatokat Kozma Andor írta Arany László összegyűjtött művei elé 1904-ben.
Hazánkban először 1782-ben, a Ráth Mátyás által szerkesztett Magyar Hírmondó hasábjain jelent meg országos felhívás a népköltészeti gyűjtésre, de a munka csak a következő évszázadban indult meg a várt mértékben. A legnagyobb hatást Goethe, Herder, és a Grimm testvérek tették a kutatóinkra, gyűjtőinkre.
A romantikára jellemző nemzeti öntudatra ébredés eredményeképpen a népiesség, illetve a népnemzeti ideológia a század közepére már szinte mindenütt népszerűbb lett, nemcsak az irodalomban, de a korabeli filozófiában, közvélekedésben is. Ehhez természetesen elválaszthatatlanul hozzátartozott a népköltészet, a népmese iránti érdeklődés felerősödése is.
A kezdeti szórványos próbálkozások után az 1810-es és 20-as években születtek az első mesegyűjteményeink, ekkor még német nyelven. Később pedig Erdélyi János, Papp Gyula, Kriza János, Arany László, Ipolyi Arnold munkái jelenítették meg, tették közismerté népköltészetünk értékeit, jellegzetességeit. Ezekkel a munkákkal párhuzamosan szükségszerűen mindezek elméletének is fejlődnie kellett, hiszen az egyre nagyobbra duzzadó anyag feldolgozásához, rendszerezéséhez, és a kezdetben egyéni gyűjtési módszerek összehangolásához nélkülözhetetlenné vált a tudományos elméleti megalapozottság.
A XX. századra azután Benedek Eleknek, Katona Lajosnak és Kálmány Lajosnak köszönhetően tökéletesedtek a különböző eljárások. Ebben a folyamatban pedig igen fontos mérföldkő Arany László munkássága.
Arany fontosnak tartja a fogalmak tisztázását, „mert mese szavunkra nézve nagy a zavar irodalmunkban”, ahogy írja. Ez a kijelentése ma is megállná a helyét, hiszen iskoláktól, nemzetektől, nyelvektől függően nagymértékben változik a terminológia is. Arany László a mese, rege, monda fogalmak tisztázásával próbálkozik.
Figyelmet érdemel az az irodalmi példaanyag is, amellyel a következetlen szóhasználatokat illusztrálja. Szerinte a népi kifejezések igazítanak el bennünket a fogalmi útvesztőben: „Mesének pedig hívja (a nép) kizárólag az oly elbeszéléseket, melyeket sem a hallgató sem az elbeszélő igaznak nem tartanak, (…) hanem mint költemények, gyönyörködtetésül járnak szájról szájra.”
Arany későbbi, pontosított definíciója szerint a mesék egyrészt tárgyukra nézve olyan elbeszélések, amelyek természetfeletti, vagy nem valóságos történetek, másrészt az elbeszélő nép is fikcióként, csupán szórakoztató, gyönyörködtető célzattal beszél el. Így fogalmaz végül: „Népmese: a nép ajkán forgó általa is csupán költöttnek tartott, s a közélet viszonyai fölötti tárgyú kerek-egész elbeszélés.”
A magyar monda, illetve rege között Arany azt a különbséget érzi, hogy míg az utóbbi minden típusú elbeszélésre használatos, az előbbi csak a történeti alappal bíró művekre...
*
A „Magyar Népmeséinkről” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék áttekinteni és tanulmányozni a korabeli, valamint a modern meseelmélet eredményeinek tükrében Arany János fiának, Arany Lászlónak a gondolatait és téziseit, aki a magyar népmesekutatás és gyűjtés történetében is maradandót alkotott.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Nem tudni, hogy Nagyszalonta és a szabadságharc emléke, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor „Arany Lacinak” című versét. Ifjúi gondolkodásmódját a világosi fegyverletétel utáni évek és apja nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg... Életműve összesen öt kötet, köztük a mesegyűjtemény is...
*
„A nemzet irodalmi színvonalát inkább azon jelesek után mérhetjük, akik nem világraszóló nagyságok. Akik tehetségét ugyanaz a nép érti meg, mely a nyelvüket.”
Ezeket a gondolatokat Kozma Andor írta Arany László összegyűjtött művei elé 1904-ben.
Hazánkban először 1782-ben, a Ráth Mátyás által szerkesztett Magyar Hírmondó hasábjain jelent meg országos felhívás a népköltészeti gyűjtésre, de a munka csak a következő évszázadban indult meg a várt mértékben. A legnagyobb hatást Goethe, Herder, és a Grimm testvérek tették a kutatóinkra, gyűjtőinkre.
A romantikára jellemző nemzeti öntudatra ébredés eredményeképpen a népiesség, illetve a népnemzeti ideológia a század közepére már szinte mindenütt népszerűbb lett, nemcsak az irodalomban, de a korabeli filozófiában, közvélekedésben is. Ehhez természetesen elválaszthatatlanul hozzátartozott a népköltészet, a népmese iránti érdeklődés felerősödése is.
A kezdeti szórványos próbálkozások után az 1810-es és 20-as években születtek az első mesegyűjteményeink, ekkor még német nyelven. Később pedig Erdélyi János, Papp Gyula, Kriza János, Arany László, Ipolyi Arnold munkái jelenítették meg, tették közismerté népköltészetünk értékeit, jellegzetességeit. Ezekkel a munkákkal párhuzamosan szükségszerűen mindezek elméletének is fejlődnie kellett, hiszen az egyre nagyobbra duzzadó anyag feldolgozásához, rendszerezéséhez, és a kezdetben egyéni gyűjtési módszerek összehangolásához nélkülözhetetlenné vált a tudományos elméleti megalapozottság.
A XX. századra azután Benedek Eleknek, Katona Lajosnak és Kálmány Lajosnak köszönhetően tökéletesedtek a különböző eljárások. Ebben a folyamatban pedig igen fontos mérföldkő Arany László munkássága.
Arany fontosnak tartja a fogalmak tisztázását, „mert mese szavunkra nézve nagy a zavar irodalmunkban”, ahogy írja. Ez a kijelentése ma is megállná a helyét, hiszen iskoláktól, nemzetektől, nyelvektől függően nagymértékben változik a terminológia is. Arany László a mese, rege, monda fogalmak tisztázásával próbálkozik.
Figyelmet érdemel az az irodalmi példaanyag is, amellyel a következetlen szóhasználatokat illusztrálja. Szerinte a népi kifejezések igazítanak el bennünket a fogalmi útvesztőben: „Mesének pedig hívja (a nép) kizárólag az oly elbeszéléseket, melyeket sem a hallgató sem az elbeszélő igaznak nem tartanak, (…) hanem mint költemények, gyönyörködtetésül járnak szájról szájra.”
Arany későbbi, pontosított definíciója szerint a mesék egyrészt tárgyukra nézve olyan elbeszélések, amelyek természetfeletti, vagy nem valóságos történetek, másrészt az elbeszélő nép is fikcióként, csupán szórakoztató, gyönyörködtető célzattal beszél el. Így fogalmaz végül: „Népmese: a nép ajkán forgó általa is csupán költöttnek tartott, s a közélet viszonyai fölötti tárgyú kerek-egész elbeszélés.”
A magyar monda, illetve rege között Arany azt a különbséget érzi, hogy míg az utóbbi minden típusú elbeszélésre használatos, az előbbi csak a történeti alappal bíró művekre...
*
A „Magyar Népmeséinkről” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék áttekinteni és tanulmányozni a korabeli, valamint a modern meseelmélet eredményeinek tükrében Arany János fiának, Arany Lászlónak a gondolatait és téziseit, aki a magyar népmesekutatás és gyűjtés történetében is maradandót alkotott.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.