Mese a kék hegyekről

Wass Albert - „Mese a kék hegyekről” című kiadvány az Erdők könyve mesesorozat 10. része.

Részlet a meséből:
A nagy irtásról, ahova az őzek hajnalonként legelni kijártak, messzire ellátogathatott a szem. Széles nagy völgyek, hullámos dombhátak fölött távoli hegyekig. Kékek voltak ott messze azok a hegyek, szépségesen kékek. És a fiatal őzek, akik éppen látni tanulták a világot, megkérdezték mindig anyjukat:

• Miért kékek ott túl azok a hegyek?
És az őzanyák emlékezet óta, mindig ugyanazt felelték ilyenkor:
Mert ott nincs farkas és nincs róka. Nincsenek kutyák és nincsenek gonosz emberek. Csak békesség van ott, nyugalom és csönd.

Csupa lóhere nő a réteken, és soha sincsen tél. Szél nem jár arra, és a lomb nem hervad el. Nincsen hó, fagy, csupán jó meleg, nap nap után. Azért olyan kékek azok a hegyek.

• Akkor miért nem megyünk oda? kérdezte meg erre valamennyi kis őz emlékezet óta, aki csak ott nőtt föl a nagy irtáson.

És valamennyi őzanya, aki valaha is fiakat nevelt, ezt felelte erre:
Nem lehet, fiacskám. Nem lehet.

És sóhajtott hozzá, vágyakozó szomorúsággal, ahogy csak őzanyák tudnak sóhajtani.

Az őzfiak legnagyobb része nem kérdezősködött tovább. Belenyugodtak abba, hogy nem lehet. Őzek voltak, és az őzek sorsa belenyugodni a változatlanba...

*
A „Mese a Kék Hegyekről” című eme kiadványt Wass Albert műveit kedvelő, adott esetben az őzikék további sorsa iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.