Pernye András - Budapest hangversenytermeiben

„Nincs dobogó az asztal alatt, nem emeltek a diákok széksorai sem. Ő pedig nem tudott felállni az asztal mellől. Mégis úgy éreztük, egy óriás lény lebeg a teremben, szüntelenül megérintve mindannyiunkat.”
(– Hollós Máté)
*
Pernye András (Újpest, 1928. november 19. – Budapest, 1980. április 4.) zenetörténész, szakíró, egyetemi tanár. Gyermekbénulás következtében tolókocsihoz volt kötve. Berkes Kálmántól klarinétozni, Vasady Balogh Lajostól zeneszerzést tanult. A hangszeres pályára lépést a maradandó bénultsága megakadályozta, ezért zenetudománnyal kezdett foglalkozni. 1952-ben kezdte meg a szakot a Zeneakadémián.

Országos és tartós népszerűségre tett szert a Ki mit tud? zsűritagjaként.

Kiváló zenei tárgyú könyvei és cikkei jelentek meg. Egyike volt az elsőknek, aki szakíróként fölkarolta a dzsesszzenét...
*

Pernye András immár több évtizede nincs közöttünk, a személyét azonban egykori zeneakadémiai tanítványai körében mindmáig legendák övezik, a Ki mit tud? zsűritagjaként pedig a nem kifejezetten zenerajongó nagyközönség idősebb tagjai is jól emlékeznek rá.

Jelentősebb zenetudományi munkái - többek között Giacomo Pucciniről (1959, 1988), A jazzről (1964, 2007), Alban Bergről (1967), ill. az Előadóművészet és zenei köznyelv (1974) problémájáról - már életében megjelentek, halála után pedig Breuer János két válogatást is közzétett a rövidebb írásaiból, A nyilvánosság (1981), illetve Fél évezred fényében (1988) címmel.

Az életében leginkább híressé - sőt joggal mondhatjuk: hírhedtté - tevő zenekritikák azonban mindmáig nem váltak hozzáférhetővé új kiadásban, pedig éppen ebben a műfajban tükröződik leggazdagabban a körülrajongott „Pernyus” magával ragadó személyisége: szabad, szinte csevegő stílusa; óriási műveltséggel párosuló, briliáns asszociációs képessége; a valódi minőséget őszinte tisztelettel méltató, a felületes - és ebben az értelemben „erkölcstelen” - előadót viszont kíméletlen iróniával megsemmisítő értelmiségi attitűdje.

Pernye András kritikusi működésének középpontjában a Magyar Nemzet (Pernye szavajárása szerint) „hangverseny- kritikusaként” eltöltött mintegy másfél évtized áll. Egy hét Budapest hangversenytermeiben címmel az 1959. november 21-i számban megindított rovata az 1973-74-es koncertévad lezárultáig heti rendszerességgel jelentkezett, egy-egy jelentős vendégművész felléptéről azonban ezen kívül még külön írásokban is beszámolt.

A kötet válogatása során legfontosabb szempont a kritikák „irodalmi értéke” volt - ez azonban szerencsésen egybeesik a máig ismert, jelentős művészekről szóló beszámolók kiválasztásával, hiszen Pernyét éppen a rendkívüli előadói teljesítmények inspirálták legjobban arra, hogy rendkívüli kritikusi teljesítménnyel közvetítse a kapott élményt az olvasói felé.

Ennek folytán ez a kiadvány nem csupán a ’60-as és kora ’70 - es évek budapesti hangversenyéletének krónikája, de egyszersmind szinte letehetetlenül olvasmányos arcképsorozat a XX. század számos jelentős előadóművészéről.”
*
A kötetben foglaltak az alábbi TARTALOM szerint követhetők nyomon:

Előszó helyett. Néhány gondolat a zenekritikáról;
• ZENEKARI HANGVERSENYEK;
• ZONGORAESTEK;
• KAMARAZENE;
• ÁRIA- ÉS DALESTEK;
• RÉGIZENE;
• MODERN ZENE;
• DZSESSZ;
UTÓSZÓ
- PERNYE ANDRÁS EDDIG MEGJELENT KÖTETEI
- IDŐRENDI MUTATÓ - NÉVMUTATÓ;

*
A „Pernye András - Budapest Hangversenytermeiben” című eme kiadványt a zene életének jelenségeit vizsgáló Pernye András zenetörténész munkássága, személyiségének és esztétikai elveinek bemutatása, a válogatott zenekritikák iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
*
Ajánlott még:

Zene,zene,zene.
Lelkem tele van szép hangokkal.
A Csárdáskirálynő.
Bukásra ítélt siker.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.