Haramiák és emberek

A kor, amelyről beszámolunk, a magyar történelem egyik viharos időszaka. Ennek az 1940-es évektől máig húzódó időszaknak elhazudott, megmásított eseményei közül azokat idézzük fel, amikor az élő emlékezet tanúságtételére még támaszkodhatunk.

1945 után a náci diktatúrát felszámolták, a kommunista diktatúra kiszélesedett, amelynek a szovjet érdekszférához tartozó ún. szocialista országok, így hazánk is áldozatul estek. Az évtizedekig tartó kommunista diktatúra elemzése még ma sem része a közbeszédnek. Mind a mai napig kevesen merték levonni ezt a következtetést, hogy mind a két, egymással hol szövetkező, hol élet-halál harcot vívó diktatúra egyaránt emberellenes eszközökkel, terrorral és megfélemlítéssel működött.

Az egyetlen hatékonynak tűnő cselekvési lehetőség a történelmi feltárás, és az emlékezés. Ezzel a céllal szerveznek konferenciákat, állítanak emlékműveket, írnak és terjesztenek könyveket. Az ebbe a könyvbe foglalt történelem egy olyan generáció vallomása, amelyik a hitelességét szenvedéssel, kitartással, hittel és küzdelemmel alapozta meg. Elvesztett gyerekkor, elvett álmok, megpróbáltatásaikból hozott öregkori betegségek állnak az életükről vallók hátterében. Kiirtásra ítélt emberek, akik mégis, csak azért is, túléltek és sikeres életekről számolnak be.

- Hogy ez hogyan lehetséges?
Ez az a titok, amelyről ez a könyv szól.

A kötet megjelenését levélben köszöntötte az Egyesült Államokban élő ifj. Koszorús Ferenc – annak a vezérkari ezredesnek, Koszorús Ferencnek a fia, aki Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával és parancsára megmentette a gettóba zárt pesti zsidókat a deportálástól –: „Olyan kulcsfontosságú eseményeket tár fel a kötet, amelyeket az elnyomó diktatúrák elhallgattak” – írta.

A „Haramiák és Emberek” című eme kiadványt Hantó Zsuzsa szerkesztő ELŐSZÓ-ban írt alábbi szavaival ajánljuk:

„Nem könnyű Embernek maradni, de nem lehetetlen, és megéri. A fiú, aki számára tragikus volt, hogy a nővére azért halt meg, mert az orvos nem volt hajlandó osztályidegent kezelni, mégis képes volt megérteni az orvos kényszerű helyzetét, aki bizonyára a családját védte, de a megértése mellett világosan kiderül az egyet nem értése.

Bosszúvágy egyetlen életírásban sem fedezhető fel, de a megvetés annál inkább. Az üldözöttek általában készek a megbocsátásra is, de ez nem jelenti a gonoszság elfogadását. Mert Ember több van, mint haramia, csak talán kevésbé látszik. A könyv célja láttatni a többséget...”

Ajánlott még:

Banished families.
Kitiltott családok.
Kitaszítottak III.
Megbélyegzettek
A jog erejével
A kitelepítéstől a reszlovakizációig 1945-1948
Tiszaföldvári napló 1951-1953
Kárpátalja magyarsága a viharok sodrában
Tiszaföldvári napló 1951-1953
És azután... Életem története a kitelepítés után
Számontartva
Göröngyök az úton