Magyar karácsony
Nemzeti Könyvtár 20.
Könyv
Magyar Közlöny kiadó, 2013
Magyar Közlöny kiadó, 2013
399 oldal, Kemény kötésű fűzött FR4 méret
ISBN 9786155269196
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 500 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 2 500 Ft
Leírás
Magyar Karácsony
Kétezer éve ismerjük a történetet: József és áldott állapotú felesége, Mária, Názáretből elindult Betlehembe, mert a rómaiak által elrendelt összeírásra ott kellett jelentkezniük. A városban – vagyontalan vándorokat – senki sem fogadja be őket éjszakára, egy városszéli rozzant istállóban húzódnak meg, és újszülött kisfiát Mária szalma közé, jászolba fekteti.
A hűvösödő éjszakában az állatok – ökrök, bárányok, szamarak – leheletükkel melengetik a szalmaágyon didergő Megváltót. Kétezer éve írók, festők, kiművelt írástudók és iskolázatlan parasztemberek, evangélisták és költők, papok és beszédes kedvű polgárok mesélik, színezik, díszítik aranyfüsttel Jézus Krisztus születésének titokzatos történetét.
Magyar Karácsony. A XVI. században eleink már anyanyelvünkön olvasták az evangéliumot. Szilveszter János (1541) és Károli Gáspár (1590) veretesen zengő verssorokban magyarul mesélik el a Jézus Krisztus születéséről Máté és Lukács evangélisták által ránk hagyományozott szent legendát. Pázmány Péter áhítatos latin himnusszal köszönti Szűz Máriát, Magyarország liliomos védasszonyát; háromszáz évvel később majd kortársunk, Babits Mihály álmodja hűtlen-hűséggel magyarrá e Mária himnuszt.
„Felkelő hajnal, lámpa mely nem csal, nap dús sugarakkal: tőled az éj fut, s kigyullad a nappal.”
Lukács evangéliumát századokon át a templomban hallgatták a parasztemberek: amikor Keresztelő Szent János apjának, Zakariás papnak Gábriel angyal hírül hozza, hogy fia születik, a hitetlenkedő Zakariás megnémul. A fiút édesanyja, Szent Erzsébet kérésére Jánosnak nevezik, s akkor Zakariás megszólal: „És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.”
Hallgatták a Szentírás szövegét a parasztemberek és ahogy ők értették, úgy mesélték: „Mikor megszületett Szent János, nevet adtak neki a templomban. A zsidóknál a templomban adták a nevet. És akkor Szent János elkezdett mindjárt beszélni. Akkor azt mondták, hogy ez csodálatos dolog.” A templomban hallgatták, mindennapi életükben átélték a csodát. Magyar Karácsony.
A XVII. században a költők hitükkel aranyozott verskeretbe foglalják a szent titkot: Csuda dolog, új és halhatatlan világ kezdetitől fogva, Hogy tiszta szűz fiat fogadna és szüzességben maradna. Szüzessége megtartatott, Krisztus királyt földre hozott és úgy megmenté e világot.
A papok sokféleképpen értelmezték, magyarázták a Szentírás szövegét. Katolikusok, lutheránusok, kálvinisták igaz hitük védelmében olykor kezükben fegyverrel álltak egymással szemben, de Karácsony éjjelén elhallgattak a fegyverek, elnémultak az egymást átkozó szitokszavak, és katolikusok, lutheránusok, kálvinisták szemükben könnyel ugyanazt a Jézus Krisztus születését ünneplő himnuszt, ugyanazt a dallamot, ugyanazt a szöveget énekelték: Dicsőség a mennyben az Istennek, dicsőség!
Mert a Megváltó mindenkiért, mindannyiunkért született meg kétezer évvel ezelőtt azon az éjszakán. Akik nem hiszik, nem tudják, nem értik, azokért is.
Magyar Karácsony. Régóta szokás volt faluhelyen – még a tudatosan, eltökélten múltpusztító XX. században is – Karácsony napján a kántálás. Tanítójuk segítségével szerepet osztottak egymás között a kamasz fiúk, ki énekmondó lett, ki vattaszakállas csordapásztor, ki szárnyas hírhozó angyal, ki papírkoronás napkeleti király...
Fából, sárból, szalmából, kócból, kukoricacsutkából Betlehemet készítettek, útnak indultak, s a faluban csengettyűszóval, kolomppal, dudával jelezték érkezésüket, kampósbottal kopogtatták a házak ajtaját. Ha beengedték őket, elregélték-elénekelték a szülőktől tanult vagy maguk fabrikálta pásztorjátékot: Jézus Krisztus születésének mesés históriáját.
Magyar Karácsony. Decemberben egyre rövidebbek a napok, sötét hajnalokon a rorátéra sietők talpa alatt csikorog a hó, köd mögé rejtőzködnek a tompa fényű csillagok. Várakozunk.
A költők álmodnak.
József Attila álmában Mária hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. Ady Endre Karácsony éjszaka a megszülető új világról ábrándozik:
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Pilinszky János – talán ébren van, talán álmodik – látja a Betlehem fölött tüzes fénnyel ragyogó csillagot, átéli a szentséges, titokzatos éj csodáját.
Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,
akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.
(...) A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Kétezer éve ismerjük a történetet: József és áldott állapotú felesége, Mária, Názáretből elindult Betlehembe, mert a rómaiak által elrendelt összeírásra ott kellett jelentkezniük. A városban – vagyontalan vándorokat – senki sem fogadja be őket éjszakára, egy városszéli rozzant istállóban húzódnak meg, és újszülött kisfiát Mária szalma közé, jászolba fekteti.
A hűvösödő éjszakában az állatok – ökrök, bárányok, szamarak – leheletükkel melengetik a szalmaágyon didergő Megváltót. Kétezer éve írók, festők, kiművelt írástudók és iskolázatlan parasztemberek, evangélisták és költők, papok és beszédes kedvű polgárok mesélik, színezik, díszítik aranyfüsttel Jézus Krisztus születésének titokzatos történetét.
Magyar Karácsony. A XVI. században eleink már anyanyelvünkön olvasták az evangéliumot. Szilveszter János (1541) és Károli Gáspár (1590) veretesen zengő verssorokban magyarul mesélik el a Jézus Krisztus születéséről Máté és Lukács evangélisták által ránk hagyományozott szent legendát. Pázmány Péter áhítatos latin himnusszal köszönti Szűz Máriát, Magyarország liliomos védasszonyát; háromszáz évvel később majd kortársunk, Babits Mihály álmodja hűtlen-hűséggel magyarrá e Mária himnuszt.
„Felkelő hajnal, lámpa mely nem csal, nap dús sugarakkal: tőled az éj fut, s kigyullad a nappal.”
Lukács evangéliumát századokon át a templomban hallgatták a parasztemberek: amikor Keresztelő Szent János apjának, Zakariás papnak Gábriel angyal hírül hozza, hogy fia születik, a hitetlenkedő Zakariás megnémul. A fiút édesanyja, Szent Erzsébet kérésére Jánosnak nevezik, s akkor Zakariás megszólal: „És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.”
Hallgatták a Szentírás szövegét a parasztemberek és ahogy ők értették, úgy mesélték: „Mikor megszületett Szent János, nevet adtak neki a templomban. A zsidóknál a templomban adták a nevet. És akkor Szent János elkezdett mindjárt beszélni. Akkor azt mondták, hogy ez csodálatos dolog.” A templomban hallgatták, mindennapi életükben átélték a csodát. Magyar Karácsony.
A XVII. században a költők hitükkel aranyozott verskeretbe foglalják a szent titkot: Csuda dolog, új és halhatatlan világ kezdetitől fogva, Hogy tiszta szűz fiat fogadna és szüzességben maradna. Szüzessége megtartatott, Krisztus királyt földre hozott és úgy megmenté e világot.
A papok sokféleképpen értelmezték, magyarázták a Szentírás szövegét. Katolikusok, lutheránusok, kálvinisták igaz hitük védelmében olykor kezükben fegyverrel álltak egymással szemben, de Karácsony éjjelén elhallgattak a fegyverek, elnémultak az egymást átkozó szitokszavak, és katolikusok, lutheránusok, kálvinisták szemükben könnyel ugyanazt a Jézus Krisztus születését ünneplő himnuszt, ugyanazt a dallamot, ugyanazt a szöveget énekelték: Dicsőség a mennyben az Istennek, dicsőség!
Mert a Megváltó mindenkiért, mindannyiunkért született meg kétezer évvel ezelőtt azon az éjszakán. Akik nem hiszik, nem tudják, nem értik, azokért is.
Magyar Karácsony. Régóta szokás volt faluhelyen – még a tudatosan, eltökélten múltpusztító XX. században is – Karácsony napján a kántálás. Tanítójuk segítségével szerepet osztottak egymás között a kamasz fiúk, ki énekmondó lett, ki vattaszakállas csordapásztor, ki szárnyas hírhozó angyal, ki papírkoronás napkeleti király...
Fából, sárból, szalmából, kócból, kukoricacsutkából Betlehemet készítettek, útnak indultak, s a faluban csengettyűszóval, kolomppal, dudával jelezték érkezésüket, kampósbottal kopogtatták a házak ajtaját. Ha beengedték őket, elregélték-elénekelték a szülőktől tanult vagy maguk fabrikálta pásztorjátékot: Jézus Krisztus születésének mesés históriáját.
Magyar Karácsony. Decemberben egyre rövidebbek a napok, sötét hajnalokon a rorátéra sietők talpa alatt csikorog a hó, köd mögé rejtőzködnek a tompa fényű csillagok. Várakozunk.
A költők álmodnak.
József Attila álmában Mária hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. Ady Endre Karácsony éjszaka a megszülető új világról ábrándozik:
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Pilinszky János – talán ébren van, talán álmodik – látja a Betlehem fölött tüzes fénnyel ragyogó csillagot, átéli a szentséges, titokzatos éj csodáját.
Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,
akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.
(...) A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.