Dervisruhában Közép-Ázsián át

Részlet: ELŐSZÓ az első angol kiadáshoz:

„Én 1832-ben születtem, Magyarországon, Dunaszerdahely mezővárosában, mely a Duna legnagyobb szigeteinek egyikén fekszik. Különös hajlamot érezvén a nyelvek tanulmányozására, már kora ifjúságomban Európa és Ázsia több nyelvével foglalkoztam.

A keleti és nyugati irodalom tárházai képezték buzgó tanulmányaim első tárgyait. Későbben a nyelvek egymás közötti viszonyai keltettek bennem érdeket; és így teljességgel nem meglepő, hogy a nosce te ipsum-féle ismeretes közmondást magamra alkalmazván, figyelmemet mindenekfölött a saját anyanyelvem rokonságaira és eredetére fordítottam.

Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelv az úgynevezett altaji nyelvcsaládhoz tartozik; de a finn vagy tatár ághoz-e, ez az a kérdés, mely még akkor eldöntésre várt. Ennek kinyomozása, mely minket, magyarokat, mind tudományos, mind nemzetiségi szempontból annyira érdekelt, volt a fő és eldöntő oka a keleti utazásomnak.

Az élő nyelvek gyakorlati tanulmányozása által óhajtottam meggyőződni a magyar és a török-tatár nyelvek közötti rokonság tényleges fokáról, mely az elmélet gyönge világánál oly meglepőnek tűnt fel előttem.

Legelőször is Konstantinápolyba mentem. Több évi lakás török házaknál és a török iskolák és könyvtárak gyakori látogatása csakhamar törökké, sőt efendivé alakítottak át. Nyelvészeti fürkészéseim tovább késztettek kelet felé; s midőn csakugyan eltökélt szándékom lett Közép-Ázsiába utazni, tanácsosnak hittem megtartani az efendi szerepét, és a keletet keleti ember képében látogatni meg.

E megjegyzések meg fogják magyarázni, mi célja volt vándorlásaimnak a Boszporusztól Szamarkandig. A földtani és csillagászati vizsgálatok kívül estek a körömön, sőt ilyesmi lehetetlenné is vált, minthogy dervis-jellemet vettem föl. Figyelmem leginkább a Közép-Ázsiában lakó népfajokra volt irányozva, s ezek társadalmi és politikai viszonyainak, jellemének, erkölcseinek és szokásainak igyekeztem vázlatát adni a következő lapokon, noha talán a siker nem felelt meg tökéletesen a szándéknak.

Arra törekedtem ugyan, amennyiben a körülmények és régibb foglalkozásaim természete megengedték, hogy semmi földleírási és statisztikai tárgy ne kerülje el a figyelmemet; mindamellett azonban nyelvészeti fürkészésem eredményeit kell utazásom fő gyümölcsének tekintenem.

Ezeket óhajtom én, érettebb előkészület után, a tudományos világ elébe terjeszteni. E nyelvnyomozásokat, nem pedig az e lapokon följegyzett tényeket fogom mindig valódi jutalmául tekinteni oly utazásnak, amely alatt hónapokig vándoroltam ide s tova, csupa rongyokkal testemen, az életre szükséges táplálék nélkül, s oly veszélyek közt, melyek engemet folyvást kegyetlen, sőt kínos halállal fenyegettek...”

*
A „Dervisruhában Közép-Ázsián Át” című eme kiadványt Vámbéry Ármin (eredeti neve: Wamberger Hermann) (Szentgyörgy vagy Dunaszerdahely) 1832. március 19. – Budapest, 1913. szeptember 15.) orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának a vadul fanatikus Közép-Ázsiában tett viszontagságos utazása iránt érdeklődő olvasóiknak ajánljuk, aki európai mivoltát mohamedán dervis inkognitóval cserélte fel - a fanatikus és állandóan gyanakvó környezetben az emberrabló turkománok, a ravasz özbegek és afgánok között.

Béna lábával sántikálva bejárta az óriási távolságokat, megmászta a zord hegyeket, átkelt a kietlen pusztaságokon, elviselte az éhséget, szomjúságot, hideget és a halálveszély állandó tudatát...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.