Tékozló ország
Bogár László
Könyv
Kairosz kiadó, 2014
Kairosz kiadó, 2014
364 oldal, Puha kötésű ragasztott FR5 méret
ISBN 9789636626990
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 3 200 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 3 200 Ft
Leírás
Ez a könyv a „Tékozló ország” címet viseli, akárcsak Juhász Ferenc megrendítő eposza, amelyet a Dózsa-parasztháborúról írt. A mondandó mottója is lehetne e költeményfolyam egyik kezdő sora, amely így hangzik:
„Időkbe-látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát a sírba taszítsa, igen.”
Az elmúlt fél évezred során igen sokszor lett volna alkalmunk, hogy kimondjuk ezeket a sorokat...
*
2014-ben a kerek évfordulók kapcsán leggyakrabban a száz évvel ezelőtt kitört első világháborút szokás emlegetni. Pedig van a történelmünkben egy olyan, éppen ötszáz évvel ezelőtt kitört háború is, amely drámai hatásait tekintve legalább olyan súlyú volt, mint az első világháború. A két tragikus dátumot az is összeköti, hogy miképpen 1914 után hat évvel bekövetkezett Trianon, úgy a Dózsa-parasztháborút követően 12 évvel megérkezett Mohács...
Márpedig Mohács és Trianon a magyar történelem két legsötétebb szimbóluma. Juhász Ferenc fenti megrendítő szavai alapján ha áttekintjük az elmúlt ötszáz év történetét, elszorult szívvel kell megállapítanunk, hogy a magyarság elitjei egyre mélyebbre kerültek. Ahelyett, hogy szolgálták volna a szakrális felelősségükre bízott népet, egyre cinikusabb és gátlástalanabb módon kiszolgáltatták azt azoknak a birodalmaknak, amelyek mindig készen álltak a kifosztásunkra. Ráadásul a birodalmak mögött folyton ugyanaz a pusztító erő húzódik meg „láthatatlanul”...
Ha a pozsonyi csata óta eltelt 1100 évet a „közepén” kettéválasztjuk, nagyjából éppen Hunyadi Mátyás királlyá választását kapjuk dátumként. Ennek az 1100 évnek az első felében minden csapás és megpróbáltatás ellenére megőrizte egységét és méltóságát a történelmi Magyarország, ám a második 550 év a folyamatos hanyatlás története. A fő ok, hogy nem tudunk mit kezdeni azzal a súlyos lét-dilemmával, amely a Nyugathoz kapcsol bennünket.
A magyarság úgy érkezett ide (vissza!) a Kárpát-medencébe, hogy megőrizte szakrális gyökereit, szemben az akkorra már végzetesen „elkufárosodott” Nyugattal. Hiába győztünk tehát a csatában, a Nyugat létberendezkedésének átformálására már nem volt erőnk...
A Dózsa-parasztháború, s a Mohács előtti évszázad kritikus elágazási pont a magyar történelemben. A végzetes történelmi rövidlátással megvert elitjeink képtelenek voltak arra, hogy legalább tanuljanak a történtekből. Pontosabban tanultak ők, csak azon a lejtőn lefelé haladva, amelyről fél évezred múltán most már pontosan látjuk, hogy hová vezet.
Ahogy Andrásfalvy Bertalan írja megrendítő pontossággal: a „Werbőczy Hármaskönyv”-vel 1517-ben, három évvel a felkelés után, a duzzogó elitek „kilakoltatják a népet a nemzetből”. És a nemzetből valójában azóta is kilökötten tengődő nép saját erejéből már nem képes megállni a lejtőn. Azt a népet lakoltatták ki egyébként, amelyre pedig akkor már történelmének legnagyobb megpróbáltatása, a török hódoltság réme leselkedett.
Soha még olyan nagy szükség nem lett volna arra, hogy a nemzet minden addigi elképzelhetőnél egységesebb legyen, és soha annyira képtelennek nem bizonyult erre, mint éppen akkor.
Mohács és Trianon azonban nem csupán egyszeri történéseknek tekinthetők, hanem folyamatoknak. A bennük lezajló iszonyat ma is jelen van, s folyamatosan rombol és pusztít. Leginkább azzal, hogy képtelenek vagyunk tanulni belőlük...
*
A „Tékozló Ország” című eme kiadványt az elmúlt fél évezred történéseit felelősen át- és továbbgondoló olvasóinknak ajánljuk, a BEVEZETŐ alábbi gondolatai szem előtt tartásával:
A ma élő nemzedékre most „halmazati büntetésként” hullik vissza elődeink minden vétke, mulasztása, hanyagsága, erkölcstelensége, vagy éppen cinikus gátlástalansága. Ebben a könyvben sokszor elhangzik egy ősi keleti bölcsesség, amely így szól: „Ha változást akarsz, a változás légy te magad!”
A nagypolitika világának vad és látványos örvénylései helyett inkább a hétköznapok „kispolitikája”, a „szeretet mikrotechnikái” felé kellene fordulni, mert végtelenül gazdag ez az ország! Hihetetlen szellemi energiák szabadulnak fel, ám „tékozló módon hagyjuk”, hogy a semmibe tűnjenek...
„A könyvben szereplő írásaim és a velem készült beszélgetések erre a megrendítő kihívásra keresik a választ.”
*
„... Az ősi bölcsesség szerint aki nem tanul a saját történelméből, az arra ítéltetik, hogy addig ismétlődjenek vele a szörnyűségek, amíg nem lesz képes levonni a tanulságokat. Vagy amíg el nem pusztul”…
*
Ajánljuk mellé:
Félni csak...kinek is lehet?
Rasszista állam?
Háttérképek.
Globális örvénylések.
Háború a nemzet ellen.
Globalobüntiben.
Bogár-gyűjtemény.
Lefelé a létezés lejtőin.
A rendszerváltás bukása
Válság és valóság.
Idegrendszerváltás
Bokros újratöltve.
Dekódolt Biblia - II. kibővített kiadás.
A háttérhatalom.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
„Időkbe-látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát a sírba taszítsa, igen.”
Az elmúlt fél évezred során igen sokszor lett volna alkalmunk, hogy kimondjuk ezeket a sorokat...
*
2014-ben a kerek évfordulók kapcsán leggyakrabban a száz évvel ezelőtt kitört első világháborút szokás emlegetni. Pedig van a történelmünkben egy olyan, éppen ötszáz évvel ezelőtt kitört háború is, amely drámai hatásait tekintve legalább olyan súlyú volt, mint az első világháború. A két tragikus dátumot az is összeköti, hogy miképpen 1914 után hat évvel bekövetkezett Trianon, úgy a Dózsa-parasztháborút követően 12 évvel megérkezett Mohács...
Márpedig Mohács és Trianon a magyar történelem két legsötétebb szimbóluma. Juhász Ferenc fenti megrendítő szavai alapján ha áttekintjük az elmúlt ötszáz év történetét, elszorult szívvel kell megállapítanunk, hogy a magyarság elitjei egyre mélyebbre kerültek. Ahelyett, hogy szolgálták volna a szakrális felelősségükre bízott népet, egyre cinikusabb és gátlástalanabb módon kiszolgáltatták azt azoknak a birodalmaknak, amelyek mindig készen álltak a kifosztásunkra. Ráadásul a birodalmak mögött folyton ugyanaz a pusztító erő húzódik meg „láthatatlanul”...
Ha a pozsonyi csata óta eltelt 1100 évet a „közepén” kettéválasztjuk, nagyjából éppen Hunyadi Mátyás királlyá választását kapjuk dátumként. Ennek az 1100 évnek az első felében minden csapás és megpróbáltatás ellenére megőrizte egységét és méltóságát a történelmi Magyarország, ám a második 550 év a folyamatos hanyatlás története. A fő ok, hogy nem tudunk mit kezdeni azzal a súlyos lét-dilemmával, amely a Nyugathoz kapcsol bennünket.
A magyarság úgy érkezett ide (vissza!) a Kárpát-medencébe, hogy megőrizte szakrális gyökereit, szemben az akkorra már végzetesen „elkufárosodott” Nyugattal. Hiába győztünk tehát a csatában, a Nyugat létberendezkedésének átformálására már nem volt erőnk...
A Dózsa-parasztháború, s a Mohács előtti évszázad kritikus elágazási pont a magyar történelemben. A végzetes történelmi rövidlátással megvert elitjeink képtelenek voltak arra, hogy legalább tanuljanak a történtekből. Pontosabban tanultak ők, csak azon a lejtőn lefelé haladva, amelyről fél évezred múltán most már pontosan látjuk, hogy hová vezet.
Ahogy Andrásfalvy Bertalan írja megrendítő pontossággal: a „Werbőczy Hármaskönyv”-vel 1517-ben, három évvel a felkelés után, a duzzogó elitek „kilakoltatják a népet a nemzetből”. És a nemzetből valójában azóta is kilökötten tengődő nép saját erejéből már nem képes megállni a lejtőn. Azt a népet lakoltatták ki egyébként, amelyre pedig akkor már történelmének legnagyobb megpróbáltatása, a török hódoltság réme leselkedett.
Soha még olyan nagy szükség nem lett volna arra, hogy a nemzet minden addigi elképzelhetőnél egységesebb legyen, és soha annyira képtelennek nem bizonyult erre, mint éppen akkor.
Mohács és Trianon azonban nem csupán egyszeri történéseknek tekinthetők, hanem folyamatoknak. A bennük lezajló iszonyat ma is jelen van, s folyamatosan rombol és pusztít. Leginkább azzal, hogy képtelenek vagyunk tanulni belőlük...
*
A „Tékozló Ország” című eme kiadványt az elmúlt fél évezred történéseit felelősen át- és továbbgondoló olvasóinknak ajánljuk, a BEVEZETŐ alábbi gondolatai szem előtt tartásával:
A ma élő nemzedékre most „halmazati büntetésként” hullik vissza elődeink minden vétke, mulasztása, hanyagsága, erkölcstelensége, vagy éppen cinikus gátlástalansága. Ebben a könyvben sokszor elhangzik egy ősi keleti bölcsesség, amely így szól: „Ha változást akarsz, a változás légy te magad!”
A nagypolitika világának vad és látványos örvénylései helyett inkább a hétköznapok „kispolitikája”, a „szeretet mikrotechnikái” felé kellene fordulni, mert végtelenül gazdag ez az ország! Hihetetlen szellemi energiák szabadulnak fel, ám „tékozló módon hagyjuk”, hogy a semmibe tűnjenek...
„A könyvben szereplő írásaim és a velem készült beszélgetések erre a megrendítő kihívásra keresik a választ.”
*
„... Az ősi bölcsesség szerint aki nem tanul a saját történelméből, az arra ítéltetik, hogy addig ismétlődjenek vele a szörnyűségek, amíg nem lesz képes levonni a tanulságokat. Vagy amíg el nem pusztul”…
*
Ajánljuk mellé:
Félni csak...kinek is lehet?
Rasszista állam?
Háttérképek.
Globális örvénylések.
Háború a nemzet ellen.
Globalobüntiben.
Bogár-gyűjtemény.
Lefelé a létezés lejtőin.
A rendszerváltás bukása
Válság és valóság.
Idegrendszerváltás
Bokros újratöltve.
Dekódolt Biblia - II. kibővített kiadás.
A háttérhatalom.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.