A székely akció története
Balaton Petra
Állami szerepvállalás Székelyföld felzárkóztatására
Könyv
Cartofil kiadó, 2004
Cartofil kiadó, 2004
502 oldal, Kemény kötésű fűzött B5 méret
ISBN 9789639521148
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 4 800 Ft
Megtakarítás: 20%
Online ár: 3 840 Ft
Leírás
Ez a kötet a „székely akció” okainak, tevékenységének és eredményeinek első monografikus összefoglalása, a nyomtatott szakirodalom, a korabeli (statisztikai) adattárak, a kiadatlan – és elfeledett – levéltári források, valamint a korabeli sajtóanyag alapján.
Egy alapos bevezető tanulmány kíséretében a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium által 1902-ben Marosvásárhelyen a székely földmívelő nép gazdasági felsegélyezésére felállított székelyföldi kirendeltség munkatervét és valamennyi időszakos jelentését (1902–1911) tartalmazza, amely „máig érvényes üzenetet és önigazolást is hordoz – az (agrár)kormányzati tevékenység számára is”.
A „székely akció” az 1867 utáni liberális gazdaság- és agrárpolitika nem kívánt következményeit kívánta enyhíteni a Székelyföldön. Az okszerű gazdálkodást segítő tagosítás, továbbá a tulajdonviszonyokat (át)rendező arányosítás – az ország más, elsősorban belső részein kifejtett pozitív hatásával ellentétben – az archaikusabb társadalmi-gazdasági környezetben, így jelesül a Székelyföldön is a helyi lakosság elszegényedéséhez, földjének, megélhetésének és munkájának elvesztéséhez vezetett; erre válaszul tömegesen hagyták el szülőföldjüket a székelyek: Romániába – majd a századfordulón Amerikába – vándoroltak, munkát és új hazát keresve ott.
A gazdasági stagnálás, majd hanyatlás oly súlyos volt, hogy a XIX. század 70-es éveitől egyre erősebb társadalmi mozgalom indult a régió „megmentésére”, és egyre erőteljesebben követelték az itteni kormányzati beavatkozást. Ezeket a hangokat később felerősítették a romániai kivándorlás riasztó statisztikai adatai is. Bár számos tárcában történtek kísérletek a rosszabb gazdasági helyzetben lévő perifériák megsegítésére, igazán eredményes munkát csak a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium végzett. Ezt a tárca élén álló, a szegényebb területek támogatását következetesen felvállaló Darányi Ignác miniszter, illetve hivatali utódai, így pl. Tallián Béla elkötelezett törekvésének köszönhetjük.
Egyedül a földművelésügyi tárca volt az, amelyik a helyszínen (Kárpátalján, Székelyföldön, Felvidéken majd Délvidéken is) kirendeltségeket állított fel, hogy a területet ismerő, az ott élők mentalitását értő és kezelni tudó szakemberei segítségével ne segélyekkel, hanem gazdasági segítséggel (hitelek, szövetkezeti mozgalmak, kiállítások, fajtanemesítések, népkönyvtárak létrehozása stb.) akadályozza meg a további hanyatlást, és a gazdaság fellendítésével megtartsa a lakosokat eredeti lakhelyeiken.
A székelyföldi kirendeltség egy-több éves munkájáról rendszeresen beszámolt, összesen 5 ilyen jelentést adtak ki nyomtatásban. A kötetek a szaktárca kiadványai sorozatában jelentek meg. A téma kutatói ezeket az anyagokat ismerik, azokra hivatkoznak, de a kötetek csak néhány könyvtárban elérhetők.
Teljesen ismeretlen ugyanakkor az a munkaprogram, amelyet a kirendeltség vezető munkatársa, dr. Koós Mihály készített 1904-ben. Ez a dokumentum alapjaiban határozta meg a közel két évtizeden át működő kirendeltség céljait és feladatait, és igen olvasmányos stílusban foglalja össze az agrártárca teendőit Székelyföldön.
Kiadónk a munkaprogram 100 éves évfordulójára a munkaprogramot és az 5 jelentést egy szaktanulmány bevezetésével tette most közzé.
*
„A Székely Akció Története” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék nyomon követni azt a folyamatot, amelyben az 1867. évi kiegyezést követően a polgárosuló Magyarország addig soha nem látott gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül. Az általános fellendülés azonban nem jellemezte az ország egész területét és lakosságát...
Különösen a – mostoha természeti és archaikusabb társadalmi viszonyokkal jellemezhető - perifériák fokozatos lemaradása volt tapasztalható, amely pár évtized alatt olyan mértékűvé vált, hogy a problémák kezelése az állam elkerülhetetlen beavatkozását igényelte.
Székelyföld gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésének szükségességére a XIX. század végén figyelt fel a magyar közvélemény a nagyarányú székely kivándorlás és romániai munkavállalás miatt.
*
A székelykérdés a századforduló állandósult szociális problémájává vált a hanyatló székely gazdasági állapotok, különösen a termelési-értékesítési stagnálás és a hagyományos életmód válsága következtében...
Ezen Kívánt Enyhíteni a „Székely Akció”.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Egy alapos bevezető tanulmány kíséretében a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium által 1902-ben Marosvásárhelyen a székely földmívelő nép gazdasági felsegélyezésére felállított székelyföldi kirendeltség munkatervét és valamennyi időszakos jelentését (1902–1911) tartalmazza, amely „máig érvényes üzenetet és önigazolást is hordoz – az (agrár)kormányzati tevékenység számára is”.
A „székely akció” az 1867 utáni liberális gazdaság- és agrárpolitika nem kívánt következményeit kívánta enyhíteni a Székelyföldön. Az okszerű gazdálkodást segítő tagosítás, továbbá a tulajdonviszonyokat (át)rendező arányosítás – az ország más, elsősorban belső részein kifejtett pozitív hatásával ellentétben – az archaikusabb társadalmi-gazdasági környezetben, így jelesül a Székelyföldön is a helyi lakosság elszegényedéséhez, földjének, megélhetésének és munkájának elvesztéséhez vezetett; erre válaszul tömegesen hagyták el szülőföldjüket a székelyek: Romániába – majd a századfordulón Amerikába – vándoroltak, munkát és új hazát keresve ott.
A gazdasági stagnálás, majd hanyatlás oly súlyos volt, hogy a XIX. század 70-es éveitől egyre erősebb társadalmi mozgalom indult a régió „megmentésére”, és egyre erőteljesebben követelték az itteni kormányzati beavatkozást. Ezeket a hangokat később felerősítették a romániai kivándorlás riasztó statisztikai adatai is. Bár számos tárcában történtek kísérletek a rosszabb gazdasági helyzetben lévő perifériák megsegítésére, igazán eredményes munkát csak a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium végzett. Ezt a tárca élén álló, a szegényebb területek támogatását következetesen felvállaló Darányi Ignác miniszter, illetve hivatali utódai, így pl. Tallián Béla elkötelezett törekvésének köszönhetjük.
Egyedül a földművelésügyi tárca volt az, amelyik a helyszínen (Kárpátalján, Székelyföldön, Felvidéken majd Délvidéken is) kirendeltségeket állított fel, hogy a területet ismerő, az ott élők mentalitását értő és kezelni tudó szakemberei segítségével ne segélyekkel, hanem gazdasági segítséggel (hitelek, szövetkezeti mozgalmak, kiállítások, fajtanemesítések, népkönyvtárak létrehozása stb.) akadályozza meg a további hanyatlást, és a gazdaság fellendítésével megtartsa a lakosokat eredeti lakhelyeiken.
A székelyföldi kirendeltség egy-több éves munkájáról rendszeresen beszámolt, összesen 5 ilyen jelentést adtak ki nyomtatásban. A kötetek a szaktárca kiadványai sorozatában jelentek meg. A téma kutatói ezeket az anyagokat ismerik, azokra hivatkoznak, de a kötetek csak néhány könyvtárban elérhetők.
Teljesen ismeretlen ugyanakkor az a munkaprogram, amelyet a kirendeltség vezető munkatársa, dr. Koós Mihály készített 1904-ben. Ez a dokumentum alapjaiban határozta meg a közel két évtizeden át működő kirendeltség céljait és feladatait, és igen olvasmányos stílusban foglalja össze az agrártárca teendőit Székelyföldön.
Kiadónk a munkaprogram 100 éves évfordulójára a munkaprogramot és az 5 jelentést egy szaktanulmány bevezetésével tette most közzé.
*
„A Székely Akció Története” című eme kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék nyomon követni azt a folyamatot, amelyben az 1867. évi kiegyezést követően a polgárosuló Magyarország addig soha nem látott gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül. Az általános fellendülés azonban nem jellemezte az ország egész területét és lakosságát...
Különösen a – mostoha természeti és archaikusabb társadalmi viszonyokkal jellemezhető - perifériák fokozatos lemaradása volt tapasztalható, amely pár évtized alatt olyan mértékűvé vált, hogy a problémák kezelése az állam elkerülhetetlen beavatkozását igényelte.
Székelyföld gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésének szükségességére a XIX. század végén figyelt fel a magyar közvélemény a nagyarányú székely kivándorlás és romániai munkavállalás miatt.
*
A székelykérdés a századforduló állandósult szociális problémájává vált a hanyatló székely gazdasági állapotok, különösen a termelési-értékesítési stagnálás és a hagyományos életmód válsága következtében...
Ezen Kívánt Enyhíteni a „Székely Akció”.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.