Az örök karácsony — Elbeszélések

A karácsony a legszemélyesebb keresztény ünnep: mást üzen annak, aki a szerettei gyűrűjében él, és mást a magányosnak.

A magányos Szabó Dezső számára a karácsony magán viselte az egyedüllétet, de karácsonyfát mindig állított. Igazi karácsonyokról csak gyermekkori emlékei lehettek, idevágó írásaiban az önéletrajzi eredetű motívumok gyakorta megjelennek. Novelláiban a karácsony mindenkiből kihozza, felnagyítja, megerősíti a benne rejtőzködő szépet és jót.

Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista, főreáliskolai tanár. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. 1945-ben, 65 éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén január 13-án. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott...

Művelt, tájékozott volt, több európai nyelvet beszélt. Hamar kitűnt tanulmányaival, közéleti írásaival, mint író, nyelvi erejével. A 20. századi magyar írói nyelv nagy hatású megújítója. Expresszív stílusa, képalkotó képessége, mondanivalójának tömörítése plasztikussá és mozgalmassá teszik az írásait. Alkotásaiban a kor valamennyi divatos szellemi áramlata otthagyja a lenyomatát, a pozitivizmustól a szellemtörténeten át az irracionális filozófiákig. A magyar irodalmi hagyományok közül leginkább a romantikában gyökerezik gyökerezik, majd Ady Endre, Móricz Zsigmond nyomán a magyarságot méltatja szellemtörténeti értelemben...

„Az Örök Karácsony” című eme kiadványt a karácsony, mint tradicionális keresztény ünnep, amelyet sok nem-keresztény ember is a szeretet ünnepeként ünnepel az egész világon, az ezzel kapcsolatos elbeszélések, mint pl. „Szavak a karácsonyfa alól”, „Az én karácsonyestéim”, „Már születik a Krisztus”, „Az én karácsonyfáim”, „Mennyből a földre”, „Az Isten és az idő” stb. iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk...