Meg is mosakodjál — Magyar népi tisztálkodás a 20. században

Megmosnak bennünket, mikor megszületünk és azután is, hogy meghalunk. Jézus születésének és halálának időpontja - karácsony és húsvét - az európai keresztény népek hagyományában ugyancsak a testi-lelki megtisztulás ideje, a szépség- és egészségvarázsló mosdás rítusának kitüntetett időpontja. A mosdás a túlvilág, a halál tisztátalanságától szabadít meg bennünket, hiszen mikor megszületünk vagy felébredünk, onnan érkezünk meg a valóságos világba. Mielőtt végleg eltávoznánk oda, újra meg kell tisztulnunk, ezért mosdatjuk a halottat, és mosdunk magunk is, mielőtt az álmok birodalmába mennénk. Az Úr színe elé is csak tisztán léphetünk, ezért volt a nagytisztálkodás hagyományos ideje a szombat...

„A legrégibb ismert gyakorlat szerint a hajat nem vagy csak nagyon ritkán mosták, ehelyett viszont rendszeresen kenték. Ennek a szokásnak a praktikus oldala az volt, hogy az élősködők ellen hatékonyan védte a hajat, megakadályozta a kócosodást, valamint hozzásegített az eszményinek tartott barna hajszínhez”.

A paraszti tisztálkodási szokásokat bemutató, majdnem két évtizedes kutatómunka eredményeit összegző kötet nemcsak a hétköznapi gyakorlat puszta leírása, hanem annál jóval több: olyan ősi képzetekre, összefüggésekre világít rá, amelyek mélyen elrejtve még ma is bennünk élnek.

Ennek megfelelően a „Meg is Mosakodjál” című ezen kiadványt a XX. századi magyar népi tisztálkodás iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.