Egészség és önfegyelmezés

„Nem az akarat, hanem a képzelőerő uralja cselekvéseinket”.

A kötet hátsó borítóján lévő képről Coué Emil arca mosolyog ránk úgy, ahogy barátságos, tipikus francia vágású, joviális arccal állott kis Kodak-gépem elé ez év nyarán, nancy-i kertecskéjének gyönyörű fenyőfái alatt.

Kerestem vele a személyes megismerkedést, több okom is volt rá; legfőbb ezek között, hogy a napilapok gyors röptű hírei útján, a világháborút követő években értesültem vele kapcsolatban olyasmiről, ami orvosi gyakorlatom mindennapi sokszoros tapasztalatai révén szilárd meggyőződésemmé vált, és ami mindazonáltal homlokegyenest ellenkezett a hazai egyetemeken tanított orvostudományi alapfelfogással.

Ez az „újonnan felfedezett” alaptételem az volt, hogy a léleknek vagy mondjuk, a lelki tényezőknek olyan fontos a szerepük az ember életében, hogy azok nem csupán, mint azt eddig is elismerték, az ún. „működési” („funkcionális”) vagy mint népiesen mondani szokták, „idegességből” – és kiváltképpen „képzelődésből” – származó lelki bajokat, de ezen felül még a kétségtelenül „testi-” („organikus-”) alapú elváltozásokat, testi betegségeket is befolyásolni képesek, sőt mindig is befolyásolják!

Midőn idehaza a lélek gyógyító erejét agyonhallgató elzárkózások, sőt éles személyi támadások voltak az ez irányú gyakorlati eredmények „ellenérvei”, kezdtem sorra venni az ausztriai és németországi idegorvosi klinikákat, ideggyógyintézeteket...

Az „Egészség és Önfegyelmezés” című eme kiadványt a gyógyításban a hipnózis-szuggesztiós irányzat, az ezzel kapcsolatos orvosi gyakorlat iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, a szerző alábbi gondolatainak szem előtt tartásával:

„Nem csak az az igaz mondás, hogy ép testben ép lélek, de a beteg lélek az ép testet is beteggé teszi, viszont az ép lélek még a beteg testet is igen nagy mértékben meggyógyítani képes! - A hangsúly tehát a lelken van...!”