Íme, az emberek!

Íme, az ember! - mondja Pilátus a János evangéliumában, felkínálván a megkínzott Jézust az embereknek, hogy azok megtartsák a földi életnek, és ekkor még bízik a szerencsés fordulatban.

Íme, az emberek! - mutat rá Nyirő a kortársaira, s gesztusában nyomasztóan több a reménytelenség, a lemondás és a keserűség, mint Pilátuséban. Ő már nem bízik a szerencsés fordulatban. Talán mert jobb emberismerő.

A negyvenes évek világháború sújtotta Európájában ez egyébként több mint természetes. Ezzel napjaink Olvasója is tisztában van. Azzal viszont már kevésbé, hogy a háború befejezése sokak számára nem a Gonosz fölötti győzelem örömmámoros, zászlólengetős, pezsgőpukkantós, kalapot-sapkát levegőbe dobálós, katonaölelgetős ünnepnapjait hozta el, hanem a pokoljárás egy újabb nyitányát.

Mert a fegyverek ugyan már nem dörögnek, de a háború nyomán kialakult katonai-politikai helyzetben továbbra is sok millió hazáján kívül rekedt vagy rekesztett embernek kell üres kézzel szembenéznie a létbizonytalanság, a gyökértelenség, a reményvesztettség és a jövőtlenség lélekölő támadásával, sőt a halállal is: vagy a hadifoglyokkal való embertelen bánásmód, vagy a hazatoloncolás következtében.

Nyirő regénye egy maroknyi magyar menekült háború utáni kálváriájának állít emléket.

NYIRŐ JÓZSEF - et és feleségét a II. világháború végén, 1944-45 telén az orosz csapatok elől menekülő magyar parlament tagjaival előbb Ausztriába, majd Németországba és végül Spanyolországba sodorta a háború szele.

Ebben az „Íme, az emberek”! című, 1951-ben közreadott regényében menekülésének a történetét és a menekülttábor életét írta meg.

Megrázó szavakkal festette le a hontalanoknak azt a seregét, amely vajmi kicsiny reménnyel készült otthont találni az emigrációban. A regény egyes szám első személyű elbeszélője nem rémült menekülő, de egy mélypontra jutott, vívódó lélek, akinek immár csaknem mindegy, sikerül-e elmenekülnie az üldözői elől.

Szabadulásvágy és esztelen rémület, értelmetlenség és a nagy összefüggések éleslátó felismerése váltakozik a lélekben dúló érzelmi viharok hullámverésében, és ezzel a sorssal számot vető ember lélekrajzából indul ki a cselekménynek és a környezetrajznak az a zaklatott, egyenetlen ritmusa, amely megrendítő erővel jeleníti meg az infernális helyzetbe került menekültcsoport napjait.

A romokban heverő, ellenségesen idegen világban - Bajorországban - hányódó emberek cél és akarat nélkül vegetálnak, s nem is annyira a képtelenné vált helyzetük, mint az emlékeik, a családjukért és népükért érzett aggodalmuk lehetetleníti el őket.

A menekülés, a hazátlanság stációit, a hazatérés vagy maradás dilemmáját, a döntés küzdelmét, a nyomasztó emberi és történelmi számvetést ilyen művészi erővel és hittel, ilyen felelősségtudattal kevesen írták meg irodalmunkban.

A Lazi Kiadótól az „Ime, az Emberek”! című eme kiadványt a menekülés, a menekültek sorsa, helyzete, reménye és reménytelensége, kilátása és kilátástalansága iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

További ajánlott Nyirő könyvek:

Halhatatlan élet
Mi az igazság Erdély esetében?
Arénába űzve
Uz Bence
Havasok könyve
Székelyek
A zöld csillag
Az elszántak
Isten igájában
Jézusfaragó ember
Kopjafák
Madéfalvi veszedelem
Néma küzdelem
Hull immár a fenyőtoboz
A sibói bölény