Szülőföldem - Zengő anyanyelvem + CD melléklet — Harminchat beszélgetés írókkal

Harminchat beszélgetés írókkal...

A könyv a maga nemében unikum. Az énekművész-riporter, aki korábban a néprajzban is jeleskedett (Ünnepeink, 1999), nem csupán faggatta az írókat különféle témákban, hanem meg is tisztelte őket a szívükhöz legközelebbi népdal eléneklésével.

Tehát egy-egy, a szülőföldélményről, a hagyományról, az indulás nehézségeiről és a gyermekkor örömeiről, a kétnyelvűségről, a Trianon utáni történelmi helyzetről stb. tanúskodó beszélgetésesszé után fölhangzott az énekhang is, mintegy bezárva azt az érzéskört, amit a töprengő írói vallomás oly szépen megfogalmazott...

Részlet a kötetből:
Az asszony
„Azon a télen nem akart megjönni a hó, néhány héttel karácsony előtt még feketében, fagyott göröngyöket didergetett a táj. Ebből a sötétségből jött elő az asszony, csecsemő fiát a melléhez szorította. Nem tudni, merről jött, azt sem, mennyi ideje állhatott kinn az ajtó előtt, mert nem kopogott.

– Az istenért, jöjjön be, hiszen megfagy – mondta neki anyám.
Az asszony nem mozdult, szemét szüleimre emelte, és csendesen így szólt:
– Engem üldöznek.
– Egy nőt? Csecsemővel? Miért? – kérdezte apám.
Anyám szelíden megfogta a karját. – Jöjjön már be!
– Nem követtem el semmi rosszat – mondta az asszony, de még mindig nem indult befelé. – Azt mondták, aki segít rajtam, azt is nagyon megbüntetik.
– Jöjjön csak be.
Nagyon szép asszony volt. Levetette furcsa aranyszegélyű, világos köpenyét, kibontotta a pólyából kisfiát, tisztába tette, megszoptatta. A kisgyerek ránk nevetett, fogatlan, bölcs nevetéssel.
– Csak karácsonyig. Karácsonykor már lesz hova mennünk – mondta az asszony.

Anyám ránk nézett.
– Gyerekek, senkinek se mondjátok meg, hogy a néni nálunk van. Megértettétek?
– Nem azért, mintha bárkitől tartani kellene – mondta apám –, itt Rácpácegresen nincs senki, aki elárulna bennünket. De biztos, ami biztos.
Tudom, akkor mindannyian Bederik Durira gondoltunk. Aki ugyan nem lakott Rácpácegresen, de itt ólálkodott mindig a környéken. Valami csősz, mezőőr vagy erdőkerülő-féle volt. Lelövöldözte a határba tévedt kutyáinkat, megríkatta a gyerekeket, ijesztgette az ebédvivő asszonyokat. Igen, őtőle félni kellett...

A „Szülőföldem - Zengő Anyanyelvem” című eme kiadványt az írókkal történt közéleti, társadalmi, irodalmi, művészeti, kulturális témájú beszélgetések és zengő anyanyelvünk szépségei iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, az alábbiak szem előtt tartásával:

„A magyarság döntő része nem valami elvont tudományos, fantasztikus jövő steril elitségét éli, ...megmaradásának döntő tényezője marad a kultúrája... Megmaradtunk... A mi zengő anyanyelvünk éppúgy az idő végtelenjéből jön velünk és bársonyos, nagy meleg áldozatok hordozóivá csiszolódott, mint bárkié bárhol a világon...”