Halhatatlanság

Milan Kunderának ez a regénye egyetlen mozdulatból születik, egy nő hanyag gesztusából az úszástanára felé - ez teremti meg az új mű főhősét, a történetben tevékeny szerepet játszó, s történetesen a Kundera nevet viselő író agyában.

Miként Flaubert Emmája vagy Tolsztoj Annája, Kundera Agnese is olyan varázzsal bír, amely meghatározhatatlan vágyódást ébreszt. Ő az ihlető forrása a műnek, a képzelet gesztusának, amelyben megtestesül és kifejeződik Kundera eszménye a regényről (és a regény céljáról): a létezés nagy témáinak vizsgálata.

A „Halhatatlanság” hét fejezete négy mai szereplő - Agnes; a férje, Paul; a húga, Laura és a szomorú hedonista, Rubens - kapcsolatait ábrázolja, s ezzel párhuzamosan meleg iróniával festi le az öregkorba hajló Goethe és a fiatal Bettina von Arnim különös viszonyát. Ezeken az alakokon keresztül Kundera a modern életről és a nyugati társadalomról mond erőteljes, mélyreható véleményt, ám a regény igazi témája - miként Kunderánál mindannyiszor - máshol van: egzisztenciális és metafizikai szinten.

A szentimentalizmus kultusza, szerepe életünkben és a Nyugat történelmében, a konfliktus a személyiség és önnön képe között - ezek a mű fő pillérei: egy felejthetetlen jelenetben Hemingwayt látjuk a túlvilágon, amint Goethével vitatja meg a halhatatlanság okozta mély bánatot, az ember tehetetlenségét a róla kialakult képpel szemben, amely fölött nincs hatalma...

Milan Kundera (Brno, Csehszlovákia, 1929. – Párizs, 2023.) 1993-tól már csak francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista. Jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette el a sorsát. Kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és általában eltiltották a tanítástól is. Természetesen nem is publikálhatott.

1975-ben Franciaországba emigrált, ahol a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. 1979-ben az egyik regénye miatt megfosztották cseh állampolgárságától. 1981 óta francia állampolgár. Feleségével, Vera Hrabankovával élt Párizsban... 2019-ben visszakapta a cseh állampolgárságot. Az irodalomba először költőként és drámaíróként lépett be, de végül elsősorban regényíróként és esszéistaként vált világszerte ismertté. Szövegei (különösen „A lét elviselhetetlen könnyűsége”, a „Halhatatlanság” és „A tréfa”) a világ leggyakrabban fordított cseh művei közé tartoznak...

A „Halhatatlanság” című eme kiadványt a kötetből vett alábbi gondolatok jegyében ajánljuk:

„Nevezzük Bettina és Laura mozdulatát a halhatatlanság utáni vágy mozdulatának. Bettina, aki a nagy halhatatlanságot célozta meg, azt akarja vele mondani: nem vagyok hajlandó meghalni a mai nappal és annak gondjaival, túl akarok lépni önmagamon és a történelem részévé válni, mert a történelem az örök emlékezet. Laura, jóllehet csak kis halhatatlanságra vágyik, ugyanazt akarja: túllépni önmagán és a szerencsétlen pillanaton, amelyben él, csinálni valamit, hogy mindenki emlékezzen rá, aki ismerte...”