Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei — II. rész: A száműzöttek nyomában

Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára... - énekeljük az egyik legismertebb Kossuthnótát (legalább) március 15-én. Sohasem lesz olyan kalapom, amire annyi áldás szálljon, mint az övére, de legyen egy olyan legalább, amit az ő utolsó lakhelye közelében kapni lehet.

Vettem hát egy kalapot Torinóban, amit aztán Kossuth angliai partraszállásának helyszínén, Southamptonban, míg a kamerát tartottam erősen, lekapott a fejemről a szél, s gondolom, messze sodorta a tenger ha nem is Amerikáig. Mi azonban a kormányzót oda, az új világba is elkísértük utólag, hogy útjáról beszámolhassunk a televízióban, s itt, háromrészesre tervezett sorozatunk második kötetében is.

• Tudták, hogy nem csak Capuleték házát, a Júlia erkélyeként ismert helyszínt érdemes felkeresni, hanem az Osztrák-magyar temetőt is a gyönyörű Veronában?
• És azt, hogy Tüköry Lajos Szicília nemzeti hőse, hogy a 48/49-ben a mieinkkel harcoló angol, Guyon Richard sírja hol van Isztambulban, vagy azt, hogy Asbóth Sándor, szabadságharcunk kiváló alezredese az amerikai polgárháború tábornoka volt, majd az Egyesült Államok nagykövete Argentínában, s bár Buenos Airesben halt meg, a sírja ma Washington mellett, az Arlingtoni temetőben látogatható?!
• Hallottak arról, hogy Teleki Sándor egy remek övet ajándékozott Victor Hugónak, s ez ma is ott látható a Guernsey szigetén álló emlékházban?
• Nem?

„Hát akkor most kézen fogjuk Önt, kedves Olvasó, jöjjön velünk, találjuk meg együtt (újra) - e kötet segítségével - a nevezetes helyeket!”
(Ráday Mihály)