Fakadó szerelmek — Lappangó írások

Krúdy Gyula szerint „Petőfi volt, de prózában írt… Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők (…) akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolat-földjét műveikben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani.”

Ez a kötet irodalmi különlegesség, hiszen Tömörkény István (1866 - 1917) halála után 95 évvel (2012) ötvenegy ismeretlen, addig lappangó novella és tárcanovella jelent meg itt. Nem maradék, nem zsenge – az író legerőteljesebb, érett korszakát idéző művek a Szeged környéki tanyavilág és a város kispolgárainak életéből.

Irónia és humor színezi az apró remekműveket, melyekben megcsipkedi a bürokráciát és leleplezi az emberi gyarlóságot, a szerelem „vadhajtásait”, kacagtató helyzeteit és tragikus fordulatait.

„Elmélkedéseiben és kacskaringós bölcselkedéseiben örök időkre lekottázta a magyar vér ütemét, a keleti parasztész utánozhatatlan belső ritmusát” – mondta ki Kosztolányi, kijelölve helyét a magyar Parnasszuson.

A kötet szövege eltér a mai helyesírási szabályzat előírásaitól. Tömörkény ugyanis szigorúan ügyelt arra, hogy figurái a maguk nyelvén, ne az író átírásában szólaljanak meg. Ez a nyelvezet jellemez és karikíroz, egyéniségeket és szituációkat illusztrál, egyszerre réteg- és tájnyelv, ízes szögediségében nyelvtörténeti dokumentumnak mondhatjuk...

A „Fakadó Szerelmek” című eme kiadványt a jelenkor horizontjából való visszatekintést sugalló, klasszikusnak számító író művei iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amelyek kiállták az idők próbáját, ma is csemegéül és tanulságul szolgálnak sokaknak, különösen a tájnyelvet kedvelőknek...