A halálösztön és az életösztönök

A fordítás az alábbi mű alapján készült:
Sigmund Freud - Jenseits des Lustprinzips - 1920.

A pszichoanalitikus elméletben fenntartás nélkül elfogadjuk, hogy a lelki folyamatok lefolyását az örömelv (Lustprinzip) önműködően szabályozza, s úgy hisszük, hogy ez a lefolyás mindenkor kínos feszültség következtében indul meg, és oly irányban halad tova, hogy végeredményében ennek a feszültségnek a csökkentésével, tehát a kín elkerülésével vagy az öröm előidézésével essék össze.

Sigmund Freud (Freiberg (ma Příbor), akkor Osztrák Birodalom, ma Csehország, 1856. május 6. – London, 1939. szeptember 23.) zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója.

Tudománytörténeti hatásán túlmenően, meghatározó jelentőségű a huszadik századi nyugati ember önmagáról alkotott képének megalkotásában is. Mindennapjainkból hozzá köthető a tudatalatti jelentőségének, illetve a kora gyermekkori nevelés befolyásának felismerése, részben a gyermekkor kultusza is. Sokáig csak szűk rajongói rétege volt, a dekadencia táplálkozott belőle. Az első világháború után vált népszerűvé, ekkor már szélesebb körben terjedt el és a fejlett országok mindegyike átvette a pszichoanalízis eredményeit.

A második világháború után a hétköznapi életbe is beépülnek a gondolatai, az '50-es-'60-as években már tömegfilmek alapja is lett, ld. Alfred Hitchcock Psycho című filmjét. A hetvenes években Freud művei komoly inspirációt jelentettek a humántudományban az ún. posztstrukturalista gondolkodás számára...

„A Halálösztön és Életösztönök” című eme kiadványt Freud lélekelemzése iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, annak szem előtt tartásával, hogy azok az „új megoldások” (száz évvel ezelőttiek), amelyeket ez a dolgozat közöl, további jelentős fejlődésnek képezhetik az alapjait...