Jászai Mari — Emlékirat és napló

„Jászai Mari autodidakta módon, keserves és szomorú önállósággal szerezte műveltségét. S talán sokszor naiv és tájékozatlan, mégis e nagyindulatú darabos lélek megrázó mélységeivel, bátor önismeretével megható hite nemes fényében több és különb és eredetibb sok nyugati ország nagyhírű memoár-írójánál. Gyakran sokkal inkább író, mint szinész, a balladai szaggatottság tragikus hatásának zseniális ismeretével, s itt megmutatkozik, hogy a tehetség tulajdonképpen egyféle, s talán csak véletlenség, hogy a zseniből író, festő, színész vagy filozófus lesz-e.”
(Török Sophie, Nyugat, 1927.)

Jászai Mari (születéskori neve: Krippel Mária, a születési anyakönyv szerint Kripl Maria Anna) (Ászár, /Komárom-Esztergom megye/ 1850. február 24. – Budapest, Krisztinaváros, 1926. október 5.) magyar színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika...

Emlékiratait olvasni még ma is izgalmas. Először 1927-ben jelentek meg, bár a feljegyzések, maga az emlékirat és a naplók sorai eredetileg nem azzal a céllal készültek, hogy valaha is kiadásra kerüljenek. Jászai Mari a halála előtti néhány hónapban meggondolta magát, ekkoriban kezdte ugyanis Lehel Istvánnal kiválogatni a híres Pepita Füzet lapjait, melyek nemcsak gyerekkorról, színházról, vélt vagy valós szerelmekről (Kassai Vidor, Reviczky Gyula, Feszty Árpád, Szomory Dezső) szólnak, hanem a lélek belső rezdüléseiről, a nőiségről, sikerekről és kudarcokról, válságokról és vívódásokról. És végül szerelemről is: Plesch Jánost Rajecben ismerte meg 1908-ban, a neves belgyógyász Albert Einstein orvosa is volt. Jó barátságot ápolt korának számos művészével és közéleti személyiségével is, mint pl. Bernard Shaw vagy Marlene Dietrich.

A „Jászai Mari” című eme kiadványt a 2016-ban már 90 éve elhunyt művésznő emlékiratai, naplója és életútja iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, amely az 1927-es első közlés alapján készült...