Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről ANTIKVÁR
Szomory Dezső
Könyv
Pallas Irodalmi és nyomdai RT. kiadó, 1918
Pallas Irodalmi és nyomdai RT. kiadó, 1918
266 oldal, Kemény kötésű fűzött B5 méret
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 0 Ft
Megtakarítás: 0%
Online ár: 0 Ft
Leírás
(1918 Pallas r. t. kiadása)
Mikor ennek a munkának az első fejezete a Nyugatban megjelent, különös örömmel üdvözöltem magamban az isteni csínyt, amely - bizton hittem s már az első folytatásból következtethettem, - az írói fantázia legnagyszerűbb csodáit fogja ragyogtatni.
Nem értettem s ma sem értem azokat az embereket, - köztük jó ítéletűeket s állítólag hozzáértőket, de minden esetre már több Szomory-írást olvasottakat - akik nem látták meg rögtön, az első tíz sor elolvasása után a Russel-Dorsan álarca alatt a kiáltóan egyéni, összetéveszthetetlenül egyedül álló és egységes, s jóformán minden sorában szervesen benn lévő, stílusának harsogó patakjában örökkön újraszülető Szomory Dezsőt.
Nem is beszélve azokról, akik, mikor a megingathatatlan meggyőződés hangján állítottam, hogy ezeket az angol haditudósításokat Szomory írja, engedékenyen mondogatták: No, ha nem is éppen írja, de mindenesetre az ő fordítása...
*
Ez a könyv - túl minden reklám és plakát nagyhangú ordítozásán - valóban, a szó legnemesebb értelmében, irodalmi szenzáció, gyönyörű és elragadó írás, ragyogó és gigászi hősköltemény. Érdekes most Barbusse híres háborús regényére gondolnom, melyet nemrég olvastam, a legteljesebb odaadással, elfogult érdeklődéssel, itt-ott elragadtatással és mindenütt a pontos és csodálatosan hű leírások, eleven és véres képek megrázó hatásának bámulatával.
Ám az az érzésem, hogy Szomory többet adott ennél, nagyobbat és maradandóbbat, és sietek élni a ritka alkalommal, hogy íme valamiben különbnek találhatom a magyar termést a külföldinél.
(A XIV. fejezet, a Jézus-rend örök hallgatást fogadott szerzeteseinek egy napja Lüttich ostromakor s a felzaklatott lakosság és utánuk a győzelmes németek betörése a kolostorba: úgy, ahogy van, egy önálló és - szerény nézetem szerint - halhatatlan remekmű.)
Pedig ha Szomory féktelen fantáziálásainak és vakmerő vízióinak nem lenne közük a véres és borzalmas valóságokhoz, ha nem lenne érző szívük, reszkető kezük, megdöbbent leborulásuk a rettenetes tragédiákhoz s mindent megértő és látó szociális s - hogy úgy mondjam - természettudományos fölényük az egész fölött, akkor volna néhány súlyos és elkeseredett szavam ellene, a felgyújtott világ romjain vad himnuszokat zengő Nero ellen, ha az volna!
De nincs egy szavam se végeredményében, pedig vannak némi keserves tapasztalataim s már csak rossz álmaimban visszajáró emlékeim a borzalmakról. Dideregtem csúnya halálfélelmekben - ha szabad kivételesen megemlítenem - a Kárpátok gránátverte lombjai alatt a vigasztalan hóban és hordoztam magam után a vérem rozsdás girlandját holmi volhyniai erdőkben és megfordultam egy- és más zavarokban, reszketve...
*
„Emberi önzésem egyébként, némi kedvező és biztató sejtelmeken kívül, arra a megingathatatlan alapelvre épült, hogy semmi baj nem érhet”. (Ki nem érezte ezt - bár talán tudta nélkül - halálveszedelemben?)
*
És végül és újra kifejezést adok ünnepi érzéseimnek, amelyekkel ezt a nagyszerű könyvet köszöntöm. A mai magyar irodalom zűrös, piszkos és olcsó vásárjának színehagyott és poros ponyvatetőin túl úgy tündöklik messze kimagasodva Szomory írásművészete, mint valami remekbe faragott elefántcsonttorony, tisztán és előkelően, a legnemesebb dekorációk harmonikus pompájában...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Mikor ennek a munkának az első fejezete a Nyugatban megjelent, különös örömmel üdvözöltem magamban az isteni csínyt, amely - bizton hittem s már az első folytatásból következtethettem, - az írói fantázia legnagyszerűbb csodáit fogja ragyogtatni.
Nem értettem s ma sem értem azokat az embereket, - köztük jó ítéletűeket s állítólag hozzáértőket, de minden esetre már több Szomory-írást olvasottakat - akik nem látták meg rögtön, az első tíz sor elolvasása után a Russel-Dorsan álarca alatt a kiáltóan egyéni, összetéveszthetetlenül egyedül álló és egységes, s jóformán minden sorában szervesen benn lévő, stílusának harsogó patakjában örökkön újraszülető Szomory Dezsőt.
Nem is beszélve azokról, akik, mikor a megingathatatlan meggyőződés hangján állítottam, hogy ezeket az angol haditudósításokat Szomory írja, engedékenyen mondogatták: No, ha nem is éppen írja, de mindenesetre az ő fordítása...
*
Ez a könyv - túl minden reklám és plakát nagyhangú ordítozásán - valóban, a szó legnemesebb értelmében, irodalmi szenzáció, gyönyörű és elragadó írás, ragyogó és gigászi hősköltemény. Érdekes most Barbusse híres háborús regényére gondolnom, melyet nemrég olvastam, a legteljesebb odaadással, elfogult érdeklődéssel, itt-ott elragadtatással és mindenütt a pontos és csodálatosan hű leírások, eleven és véres képek megrázó hatásának bámulatával.
Ám az az érzésem, hogy Szomory többet adott ennél, nagyobbat és maradandóbbat, és sietek élni a ritka alkalommal, hogy íme valamiben különbnek találhatom a magyar termést a külföldinél.
(A XIV. fejezet, a Jézus-rend örök hallgatást fogadott szerzeteseinek egy napja Lüttich ostromakor s a felzaklatott lakosság és utánuk a győzelmes németek betörése a kolostorba: úgy, ahogy van, egy önálló és - szerény nézetem szerint - halhatatlan remekmű.)
Pedig ha Szomory féktelen fantáziálásainak és vakmerő vízióinak nem lenne közük a véres és borzalmas valóságokhoz, ha nem lenne érző szívük, reszkető kezük, megdöbbent leborulásuk a rettenetes tragédiákhoz s mindent megértő és látó szociális s - hogy úgy mondjam - természettudományos fölényük az egész fölött, akkor volna néhány súlyos és elkeseredett szavam ellene, a felgyújtott világ romjain vad himnuszokat zengő Nero ellen, ha az volna!
De nincs egy szavam se végeredményében, pedig vannak némi keserves tapasztalataim s már csak rossz álmaimban visszajáró emlékeim a borzalmakról. Dideregtem csúnya halálfélelmekben - ha szabad kivételesen megemlítenem - a Kárpátok gránátverte lombjai alatt a vigasztalan hóban és hordoztam magam után a vérem rozsdás girlandját holmi volhyniai erdőkben és megfordultam egy- és más zavarokban, reszketve...
*
„Emberi önzésem egyébként, némi kedvező és biztató sejtelmeken kívül, arra a megingathatatlan alapelvre épült, hogy semmi baj nem érhet”. (Ki nem érezte ezt - bár talán tudta nélkül - halálveszedelemben?)
*
És végül és újra kifejezést adok ünnepi érzéseimnek, amelyekkel ezt a nagyszerű könyvet köszöntöm. A mai magyar irodalom zűrös, piszkos és olcsó vásárjának színehagyott és poros ponyvatetőin túl úgy tündöklik messze kimagasodva Szomory írásművészete, mint valami remekbe faragott elefántcsonttorony, tisztán és előkelően, a legnemesebb dekorációk harmonikus pompájában...
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.