A halál legyőzése

Bicsérdy Béla (Pest, 1872. március 20. – Billings, Montana, 1951. december 7.) életreformer. A nevéről elnevezett „bicsérdizmus” (más néven: bicsérdista) táplálkozási formának, életmódnak és egyben eszmének a népszerűsítője.

Művének címe: „A halál legyőzése. Az életnek évszázadokig terjedhető meghosszabbítása. Makrobiótika. A vénülés és az összes betegségek leküzdése minden életkorban kizárólag természetes úton”. (Fogaras, 1924, bővített kiadásai ugyanott; 4. kiadás Budapest, 1938).

Bicsérdy Béla a magyar vegetarianizmus atyja az életfilozófiáját tárja elénk ebben a „A halál legyőzése” című könyvében. Egy olyan szemléletet, amely hosszú évezredek óta létezik és a történelem legjelentősebb spirituális tanítói is ezt az elvet vallották.

A halál legyőzése - elvei szerint - „az életnek az évszázadokig terjedő meghosszabbítása, amely makrobiotikus táplálkozással és a természet törvényeit mindenben betartó életmóddal érhető el...”

A bicsérdyzmus elutasítja az ételek főzését és sütését. „Mindent csak nyersen!” A tanítás lényege még a testedzés fontossága, a mértékletesség, a folyamatos tanulás és az ismeretek bővítése... Szerinte az ember letért a paradicsomi útról, ezért küzd annyi betegséggel. Az öregedés és az összes betegség leküzdhető minden életkorban, kizárólag a természet törvényeinek követése által...

„A halál legyőzése” című ezen művét Fogarason jelentette meg, amely nagy visszhangot váltott ki. Bicsérdista kolóniát is létesített Ada Kaleh szigetén, és rövid ideig ott élt feleségével és híveivel a földi paradicsom megteremtésén munkálkodva... Saját magát Zoroaszter (Zarathustra), Buddha és Krisztus után a következő egyetemes mesternek nevezte, akinek az a feladata, hogy az emberiségnek világosságot nyújtson és utat mutasson. „A mesterek felemelik szavukat a tévelygő embertársaik érdekében és igyekeznek visszavezetni őket a helyes útra.”

1923-tól rendszeresen megjelentetett könyveiben - a reformétrendje alapján - a koplalás és a nyerskoszt-fogyasztás dicséretét hirdette, és komplett filozófiai rendszert is kialakított. A módszere által meggyógyított személyektől igen sok hálalevelet kapott, ugyanakkor a hivatásos orvosok többsége (nem mindegyik) sarlatánnak tartotta, és elmarasztalólag nyilatkoztak róla. Bicsérdyt ez nem zavarta tanai hirdetésében.

Azt állította, hogy az egyén mindent elérhet, ha fizikumát helyes táplálkozással rendben tartja. Kérkedett, hogy olyan képességeket fejlesztett ki magában, amivel addig nagyon kevesen rendelkeztek. „Mester lettem”– hangoztatta elhivatottságának érzékeltetésére. „Más vagyok, mint ti. Nekem már megnyíltak a szemeim és látni tudok velük, nem úgy mint ti.”

A hívei egyre sokasodtak, egész mozgalom alakult ki tanainak népszerűsítésére. A „bicsérdisták” - a társadalom valamennyi rétegét képviselve - 1925 körül már 120-150 ezren lehettek. „Nincsen ma már olyan ember még a legfélreesőbb faluban sem, aki legalább hírből ne hallott volna valamit a Bicsérdyzmusról.” - írta egy kortársa. Erdélyben valóságos tömeghisztéria alakult ki.

Több bicsérdista étkezde is nyílt Erdélyben. Követői közé tartozott többek között Tóth Menyhért, Lévai Lajos, Magyar Ilona, rövid ideig Kosztolányi Dezső is. Több ízben hallgatta előadását Babits Mihály és Darányi Kálmán is. Budapesti otthonában többször felkereste Bartók Béla és Kodály Zoltán is.

Az ellentábor sem tétlenkedett, Károly Sándor újságíró például a nemesen egyszerű „Bicsérdy, a gyilkos! címmel adott ki egy pamfletet a „legújabb tömegőrület” vezéréről, amelyben százak meggyilkolásával vádolta a Mestert, ugyanis csakugyan a hívei közül – még ha az adat túlzó is volt – számosan belehaltak a koplalásba...

„A Halál Legyőzése” című eme kiadványt Bicsérdy Béla tanításait, étrendjét, életmódszemléletét megismerni akaró olvasóinknak ajánljuk, amelyről így vallott:

„Könyvemben megismerhetők mindama természettörvények, amelyekhez leendő alkalmazkodása az embert a betegségektől és szenvedésektől mentesíti, és lehetővé teheti, hogy erőben, egészségben, munkaképességben, szépségben és ifjúságban akár évszázadokig tartó egzisztenciának is örülhessen...”