Emlékeim - Deák Ferenc politikai és magánéletéből
Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona
Könyv
Szépmíves kiadó, 2017
Szépmíves kiadó, 2017
144 oldal, Kemény kötésű fűzött A5 méret
ISBN 9786155662270
Státusz: Kifogyott
Bolti ár: 2 990 Ft
Megtakarítás: 7%
Online ár: 2 781 Ft
Leírás
A magyar „first lady” emlékei, a századforduló nagyasszonyának, Vörösmarty Mihály (1800-1855) lányának (1844-1910) vallomása.
„A költő látnok is, apám oly igaz költő volt. Mert borzasztó azt hinni, hogy annyi szenvedés után remény nélkül kelljen meghalnia. Deák eljött ismételve, de akkor már, midőn másodszor jött, nem ismert meg apám senkit, s mind aggasztóbb lett a baj. Elköltözött ama hazába, hol megszűnik a gond. Nagyon szerettem őt, és elszorult szívem elgondolva: hogy most fagyos hideg borult szerető szívére, mély álmaira.”
Vörösmarty Mihály leánya, Vörösmarty Ilona a legkiválóbb, legelőkelőbb magyar hölgyek egyike, ahogy írták róla 1900-ban. 1867-ben feleségül ment Széll Kálmánhoz, aki 1899 és 1903 között Magyarország miniszterelnöke volt, Bánffy Dezső utódja. A „first lady” emlékirata nem elsősorban politikai visszaemlékezés, még csak nem is családi krónika, hanem az „apátlanság” története...
Édesapja halála után Deák Ferenc, a haza bölcse lett a gyámapja, aki Vörösmarty Mihály legjobb barátja volt. Az ő pályafutásának háttértörténete erősen felsejlik a sorok között, ezáltal a visszaemlékezés egyben remek társadalmi tabló is Magyarország történetéről, a kiegyezés és a monarchia időszakáról, miközben részletes beszámoló egy tehetséges ifjú hölgy mindennapjairól, aki Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Apponyi György társaságában élte hétköznapjait, és akinek Deák Ferenc volt a példakép, a mentor, az „apakép”.
„Esküvőm szeptember közepén volt, s december elején, kérelmemre, fölmentünk Pestre. Hat hétig maradtunk, s gyámapám naponként eljött hozzánk több órára, kik anyámnál és bátyámnál laktunk, de az estéket többször a Körben tölté. Deák Ferenc 1868-ban jött először Rátótra, s ezentúl ott töltötte az országgyűlési szünidőket, hetvenhárom nyarán volt ott utoljára.”
*
Részletek a kötetből:
„Nyéken, Fehér megyében laktunk, ott láttam először Deák Ferencet 1854-ben. Nyolcéves voltam, midőn Pestre utaztában meglátogatta szüleimet, s nálunk ebédelt. De azért élénken vésődtek be emlékembe mindazok, miket itt följegyeztem.
Azon időkből úgy emlékeztem Deák Ferencre, mint magas alakra, amilyennek még soká tartottam őt utóbb is, midőn nagyon sokat voltam társaságában - pedig csak magas középnagysága volt, de magasnak látszott... Csak nemrég látogatta meg apámat br. Eötvös József, br. Kemény Zsigmonddal, és egy kicsit sem tették rám a tekintély azon hatását, mit Deák Ferenc megjelenésekor éreztem...”
*
„Mindenkor őszintén elmondá nézeteit, s nagy múltja nem gátolta őt, hogy megbeszélje számtalan látogatójával, újra meg újra a felmerült komoly kérdéseket. Soha nem capacitált, soha nem erőltette másra saját véleményét, de a kérdéses tárgyat úgy vetette fel, oly természetes világításba helyezé, hogy szinte nem nyilváníthatott hallgatója más véleményt, mint amelyre Deák Ferenc előadása folytán önmagától jutott. Főurak, mások, ha külföldről visszatértek, Deák Ferenchez siettek elmondani, mint emelkedik Magyarország súlya, tekintélye, s az a nagy érdeklődés, melyet maga iránt felköltött, folyton ide van irányulva, s Deáktól várja a kibontakozást...”
*
„Nem félté eszméit, bőven adott azokból, föltéve, hogy nyíltan kérdezték, vagy társalgás közben. Különben is az lévén nézete: »Igen sokszor nem az a fő, hogy ki terjeszti az eszmét a közjó érdekében, hanem az mindég fontos, hogy az jól legyen terjesztve«”.
*
Apám (Vörösmarty Mihály) „teremté meg azt a nyelvet, mely többé nem szorul idegenre, ereje mindenre kihat. Salonban természetes, nem kell feszélyesnek lennie, hogy finom legyen. Ha palást kell az erőnek, s a diplomata egyaránt simának, hajlékonynak ismeri a szónok nemes nagy gondolatait, nincs az a nyelv, mely több erővel, több szépséggel tudná kifejezni. Kemény, ha nem akar durva lenni, zord, ha büntetni akar, de midőn a szív érzeményeiről szól dala: bájos zenével lesz szava, gyengéd, mint a húr rezgése, s tiszta, mint a madár éneke. Van benne méltóságérzete, s szíveket rendít nemes egyszerűsége. Hős költeményeinek nyelvezete keleti pompájában ragyog, s e nyelvezet ereje méltó kifejezése az ősmagyar hősi bátorságának, kemény akaraterejének.
E költő, kinek szelleme csak a magasban érzé hon magát, volt Deák Ferencnek ifjúkori legkedvesebb barátja. Mindketten meleg s mély kedéllyel bírtak; élces, derült kedéllyel, s kitűnően tudtak élceket, anekdotákat elmondani. Egyes anekdotát barátaik úgy ismerik, ez Deák anekdotája, ez Vörösmartyé”...
*
Az „Emlékeim” című eme kiadványt a magyar „first lady” először 1926-ban kiadott emlékei, a századforduló nagyasszonyának, Vörösmarty Mihály lányának vallomása édesapjáról és főként gyámapjáról, Deák Ferencről, ezekkel együtt a kiegyezés és a monarchia időszaka, annak személyes átélései iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
*
Ajánlott még:
Vallomás a csodáról - Csinszka naplója
Ami elmúlt
Akik elmentek...
Életem naplója - Blaha Lujza visszaemlékezései
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
„A költő látnok is, apám oly igaz költő volt. Mert borzasztó azt hinni, hogy annyi szenvedés után remény nélkül kelljen meghalnia. Deák eljött ismételve, de akkor már, midőn másodszor jött, nem ismert meg apám senkit, s mind aggasztóbb lett a baj. Elköltözött ama hazába, hol megszűnik a gond. Nagyon szerettem őt, és elszorult szívem elgondolva: hogy most fagyos hideg borult szerető szívére, mély álmaira.”
Vörösmarty Mihály leánya, Vörösmarty Ilona a legkiválóbb, legelőkelőbb magyar hölgyek egyike, ahogy írták róla 1900-ban. 1867-ben feleségül ment Széll Kálmánhoz, aki 1899 és 1903 között Magyarország miniszterelnöke volt, Bánffy Dezső utódja. A „first lady” emlékirata nem elsősorban politikai visszaemlékezés, még csak nem is családi krónika, hanem az „apátlanság” története...
Édesapja halála után Deák Ferenc, a haza bölcse lett a gyámapja, aki Vörösmarty Mihály legjobb barátja volt. Az ő pályafutásának háttértörténete erősen felsejlik a sorok között, ezáltal a visszaemlékezés egyben remek társadalmi tabló is Magyarország történetéről, a kiegyezés és a monarchia időszakáról, miközben részletes beszámoló egy tehetséges ifjú hölgy mindennapjairól, aki Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Apponyi György társaságában élte hétköznapjait, és akinek Deák Ferenc volt a példakép, a mentor, az „apakép”.
„Esküvőm szeptember közepén volt, s december elején, kérelmemre, fölmentünk Pestre. Hat hétig maradtunk, s gyámapám naponként eljött hozzánk több órára, kik anyámnál és bátyámnál laktunk, de az estéket többször a Körben tölté. Deák Ferenc 1868-ban jött először Rátótra, s ezentúl ott töltötte az országgyűlési szünidőket, hetvenhárom nyarán volt ott utoljára.”
*
Részletek a kötetből:
„Nyéken, Fehér megyében laktunk, ott láttam először Deák Ferencet 1854-ben. Nyolcéves voltam, midőn Pestre utaztában meglátogatta szüleimet, s nálunk ebédelt. De azért élénken vésődtek be emlékembe mindazok, miket itt följegyeztem.
Azon időkből úgy emlékeztem Deák Ferencre, mint magas alakra, amilyennek még soká tartottam őt utóbb is, midőn nagyon sokat voltam társaságában - pedig csak magas középnagysága volt, de magasnak látszott... Csak nemrég látogatta meg apámat br. Eötvös József, br. Kemény Zsigmonddal, és egy kicsit sem tették rám a tekintély azon hatását, mit Deák Ferenc megjelenésekor éreztem...”
*
„Mindenkor őszintén elmondá nézeteit, s nagy múltja nem gátolta őt, hogy megbeszélje számtalan látogatójával, újra meg újra a felmerült komoly kérdéseket. Soha nem capacitált, soha nem erőltette másra saját véleményét, de a kérdéses tárgyat úgy vetette fel, oly természetes világításba helyezé, hogy szinte nem nyilváníthatott hallgatója más véleményt, mint amelyre Deák Ferenc előadása folytán önmagától jutott. Főurak, mások, ha külföldről visszatértek, Deák Ferenchez siettek elmondani, mint emelkedik Magyarország súlya, tekintélye, s az a nagy érdeklődés, melyet maga iránt felköltött, folyton ide van irányulva, s Deáktól várja a kibontakozást...”
*
„Nem félté eszméit, bőven adott azokból, föltéve, hogy nyíltan kérdezték, vagy társalgás közben. Különben is az lévén nézete: »Igen sokszor nem az a fő, hogy ki terjeszti az eszmét a közjó érdekében, hanem az mindég fontos, hogy az jól legyen terjesztve«”.
*
Apám (Vörösmarty Mihály) „teremté meg azt a nyelvet, mely többé nem szorul idegenre, ereje mindenre kihat. Salonban természetes, nem kell feszélyesnek lennie, hogy finom legyen. Ha palást kell az erőnek, s a diplomata egyaránt simának, hajlékonynak ismeri a szónok nemes nagy gondolatait, nincs az a nyelv, mely több erővel, több szépséggel tudná kifejezni. Kemény, ha nem akar durva lenni, zord, ha büntetni akar, de midőn a szív érzeményeiről szól dala: bájos zenével lesz szava, gyengéd, mint a húr rezgése, s tiszta, mint a madár éneke. Van benne méltóságérzete, s szíveket rendít nemes egyszerűsége. Hős költeményeinek nyelvezete keleti pompájában ragyog, s e nyelvezet ereje méltó kifejezése az ősmagyar hősi bátorságának, kemény akaraterejének.
E költő, kinek szelleme csak a magasban érzé hon magát, volt Deák Ferencnek ifjúkori legkedvesebb barátja. Mindketten meleg s mély kedéllyel bírtak; élces, derült kedéllyel, s kitűnően tudtak élceket, anekdotákat elmondani. Egyes anekdotát barátaik úgy ismerik, ez Deák anekdotája, ez Vörösmartyé”...
*
Az „Emlékeim” című eme kiadványt a magyar „first lady” először 1926-ban kiadott emlékei, a századforduló nagyasszonyának, Vörösmarty Mihály lányának vallomása édesapjáról és főként gyámapjáról, Deák Ferencről, ezekkel együtt a kiegyezés és a monarchia időszaka, annak személyes átélései iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.
*
Ajánlott még:
Vallomás a csodáról - Csinszka naplója
Ami elmúlt
Akik elmentek...
Életem naplója - Blaha Lujza visszaemlékezései
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.