Az antropozófia válaszai a világ és az élet kérdéseire

Rudolf Steiner (1861-1925) osztrák polihisztor, filozófus ebben a kötetben megjelent előadásait 1908. március 14. és 1909. november 21. között tartotta különböző városokban. Sokoldalú tudásról tesz bennük tanúbizonyságot. Különösen figyelemre méltó a „Mi az önismeret” című előadása, amely a maga nemében egyedülálló. Más alkalommal soha nem határozta meg ilyen konkrétan az önismerethez vezető lépcsőfokokat. A leírt módszer könnyen érthető, a divatos biográfiához és karmakutatáshoz is nagy segítséget ad. Ma azért is olyan fontos az önismeret, mert az individualitás korszakában nem szubjektív ügy többé, nem korlátozódik saját személyiségünk megismerésére, hanem segít énünkben és lényünkben, másokhoz való viszonyunkban egyaránt. A legnehezebb témákról, például a formális logikáról is úgy beszél, hogy mindenki megértheti, akiben megvan a megismerési vágy, és hajlandó végiggondolni...

Rudolf Steiner (1861-1925) osztrák polihisztor, filozófus, író, a Waldorf-pedagógia atyja, egy új világnézeti irányzat, az antropozófia megalkotója.

Az antropozófia kifejezés a görög „antropos”, (ember), és a „sophia”, (bölcsesség) szavak összetételéből ered, jelentése: az „ember bölcsessége”. Egy megismerésen alapuló, tudományos módszerekkel felépített olyan sajátos világképet takar, amely egyesíti magában az ókori Kelet bölcsességét és a modern Nyugat tudományos gondolkodását...

*
„A formális logika szerint egy ítélet helyességével szemben nem kellene semmit felhozni.

Teljesen helyes lehet, mégis baj lehet az érvényességével. Valaki például kigondolhat egy félig ló, negyedrészt bálna, negyedrész teve lényt. Nevezzük ezt az állatot taxunak. Mármost kétségtelenül helyes, hogy ez az állat csúf lenne. Az ítélet, hogy a taxu csúf, tehát helyes, és a helyesség minden szabálya szerint meghozható; hiszen a taxu, félig ló, negyedrészt bálna, negyedrészt teve, valóban csúf, ez kétségtelen, és ahogyan helyes az az ítélet, hogy a rózsa vörös, úgy ez is helyes. Nos, egy helyes ítéletet soha nem szabad érvényesnek is nevezni!

Ehhez valami másra van szükség. Át kell tudniuk alakítani a helyes ítéletet. Csak akkor tekinthetik a helyes ítéletet érvényesnek, ha azt mondhatják: van ez a vörös rózsa, ha az
állítmányt bele tudják vonni az alanyba, ha az érvényes ítéletet egzisztenciális ítéletté tudják átalakítani. Ebben az esetben tehát érvényes ítéletük van. Van ez a vörös rózsa. Másképpen nem megy, csak ha az állítmányfogalmat be lehet vonni az alanyfogalomba. Akkor érvényes az ítélet. A taxu csúf ítéletet nem lehet érvényessé tenni. Nem mondhatják, hogy van csúf taxu.”

Az ebben a kötetben megjelent előadásokat Rudolf Steiner 1908. március 14. és 1909. november 21. között tartotta különböző városokban. (Csak egy pillantás a tartalomjegyzékre, és máris beleszédül az ember a témák elképesztő sokaságába.)

Rudolf Steiner sokoldalú tudásról tesz tanúbizonyságot. Felhívjuk a figyelmet a Mi az önismeret című előadásra, ami a maga nemében egyedülálló. Más alkalommal soha nem határozta meg ilyen konkrétan az önismerethez vezető lépcsőfokokat. Az itt leírt módszer nagyon könnyen érthető, és a ma divatos biográfiához és karmakutatáshoz is nagy segítséget ad.

Ma azért is olyan fontos az önismeret, mert az individualitás korszakában nem szubjektív ügy többé, nem korlátozódik saját személyiségünk megismerésére, hanem segít énünkben és más emberekben továbbfejleszteni az általános emberi elemet.

Érdekesség, hogy Ludwig Polzer-Hoditzot édesapja vitte el erre az előadásra. Ekkor hallotta először Rudolf Steinert. Olyan nagy hatással volt rá, hogy ettől kezdve leghűségesebb és legodaadóbb tanítványa lett mindörökké. Steiner a legnehezebb témákról, például a formális logikáról úgy beszél, hogy mindenki megértheti, akiben megvan a megismerési vágy, és hajlandó gondolkozni...
*
TARTALOM:

I.
A magasabb világokról
Bécs, 1908. november 21.

Asztrális és devacseni világ. A lélek élményei az asztrális világban. Az asztrális sík lényei. A madarak költözéséről. Az állatok csoportlelkei és ellenképük. Mihály és a sárkány.

A növényvilág az asztrális szinten. Az ismétlődés alapelve – étertest. A befejezés alapelve – asztráltest. Az éteriség és az asztralitás együttműködése, például a hátgerinc kialakításában. Állati én és növényi én. A lélek élményei a
devacseni világban.

• Mi az önismeret?
Bécs, 1908. november 23.

A valódi önismeret négy foka.
- Az önismeret legalacsonyabb foka az, amihez az ember a nappali tudatán keresztül jut, amikor a fizikai szerveit használja, ez a környezet megismerése.
- A második fok az én működésére figyel az étertestben, ez a családhoz, fajhoz, néphez való tartozás megismerése. Mi származik korábbról, mi nyúlik bele a jövőbe? A tehetség és a képességek átalakítása érdekében az individualitás függetlenítése az öröklési vonaltól önneveléssel; az aura változásai.
- A harmadik fokozat a karma asztráltestben jelentkező hatásainak megismerése.

- Az önismeret legmagasabb fokához Földünk kozmikus összefüggéseinek ismeretét kell megszereznünk: önismeretet a világ megismerésén keresztül.

Az élet két újramegtestesülés között
Breslau, 1908. december 2.

A négytagú emberi lény éber és alvó állapotban. Alvás és halál. A három és fél napos emlékezési tabló a halál után; az étertest letétele. A Káma-loka és időtartama; az asztráltest letétele. Az asztrális tetemekről. Belépés a Devacsenbe.

Barátság, gyermeki és anyai szeretet és jelentőségük. Az ember tevékenysége a Devacsen ideje alatt és felkészülés az újabb születésre.

A Tízparancsolat
Stuttgart, 1908. december 14.

Milyenek voltak a beavatottak inspirációi az egymás után következő kultúrkorszakokban? A risik tanítása a felső Devacsenből indult ki. A perzsa korszak beavatottai az alsó Devacsenig tudtak felemelkedni. Az egyiptomi beavatottak az asztrális síkon mozogtak otthonosan. Miközben a szellemi világ előtt egyre jobban leereszkedett a függöny, Mózes népe volt kiválasztva arra, hogy kinyilatkoztatást kapjon a szellemi világból. Mózes küldetése: az ember az istenséget az én képében képzelje el. A tíz parancsolat mint az én parancsolatai.

Fordítás és magyarázat a Tízparancsolathoz, amely útmutatást ad ahhoz, hogy az istenséget úgy tiszteljük, hogy az emberi nem külső fejlődése a fizikai síkon az istenivel összhangban mehessen végbe.

A megismerés útja. Az ember és a Föld belső összefüggéséről
Pforzheim, 1909. január 17.

Öröm és fájdalom a természet három birodalmában. Az égitestek mint a szellemi lények színterei. Krisztus leszállása a Napról a Földre. Pál damaszkuszi élménye.
Lucifer és Arimán hatásai az emberiség fejlődése folyamán. Földrengések, vulkánkitörések és az emberiség karmája. A természeti elemek lecsillapítása azzal, hogy Krisztus szelleme hat az emberi szívekben.

A karma törvényének kérdései
St. Gallen, 1909. november 21.

A karma azt jelenti, hogy az ember életében egy esemény szellemi oka egy korábbi esemény. Példák a karma működésére a születés és a halál között; borivás, harag, áhítat, kényszerű foglalkozásváltás. A karmikus hatások a korábbi megtestesülésekből. Az öröklött és a korábbi megtestesülésekből hozott tulajdonságok közötti diszharmónia következményei. Hogyan hat a testben az, ami az érző lélekben, az értelmi lélekben és a tudati lélekben él?

Koponyaforma. A szerencsétlenségek karmikus okai. A halál jelentősége. A krisztusi esemény megértése és jelentősége a Föld céljának elérésében.
*
II.
Novalis és a Himnuszok az éjszakához
Berlin, 1908. október 26.,

Novalis élete. Családja, tanulmányai, foglalkozása; viszonya a matematikához. Spirituális élményei, visszaemlékezés korábbi megtestesüléseire. Sophie von Kühn.
A Himnuszok az éjszakához. Novalis és a Golgotai Misztérium.

Novalis, a látó. A karácsony misztériuma
Berlin, 1908. december 22.

Novalis damaszkuszi élménye. Krisztusban a „jövő Istenét”, az „ember Fiát” ismerte fel. A karácsonyi ünnep. Krisztus előzetes hírüladása az atlantiszi misztériumok és az atlantisz utáni kultúrák beavatottai által. A Golgotai Misztérium. Krisztus a halottaknál. A golgotai esemény jelenti a fizikaiból a szellemi létbe való áthatás képességének kezdetét. A karácsonyi misztérium Krisztus jövőbeni csírája.

Mesék értelmezése
Berlin, 1908. december 26.

A meséket a mesék világa mögött rejlő szellemi valóság alapján kell értelmezni. A Százat egy ütéssel és A liliomleány elmesélése. A szellemi környezet átélése és észlelése az érző-, az értelmi és a tudati lélekkel; a mesék mint ezeknek az élményeknek az utóképei. Különböző mesei motívumok, óriások, törpék, bölcs asszonyok, nővérek, elvarázsolt alakok, egybekelés megtárgyalása.

A hajnalkötöző királyfi elmesélése; a sárkánnyal vívott harcok. Az atavisztikus szellemi látás maradványai a mesékben.
*
III.
Az antropozófia viszonya a filozófiához
Berlin, 1908. március 14.

A szubjektivizmus keletkezése a filozófiában és legyőzése a szellemtudománnyal. Arisztotelésznél találjuk az első filozófiai rendszert, amely a fogalmakat csak a gondolkodás forrásából meríti. Gondolkodási technikát, formális logikát ad, amelyre évtizedeken keresztül támaszkodtak mind a keresztény filozófusok, mind az arab kulturális áramlat gondolkodói.

A skolasztika. Nominalizmus és realizmus. A szubjektivizmus, melynek hálójába Kant óta belegabalyodott a filozófia. Az alany és a tárgy közötti kapcsolat. Az elképzelés és a fogalom megkülönböztetésének szükségessége, és a fogalmak belső megalkotásának jelentősége. Érzékletmentes gondolkodás.

A filozófiáról
München, 1908. március 20. (jegyzetek)

A filozófia útja az ókortól kezdve. Az elvont gondolkodás kialakulása az ősi szellemi látásból. Az arisztotelizmus és utóhatásai a skolasztikában és az arabizmusban.

Néhány ismeretelméleti fogalom: forma és anyag, minőség és a minőség fogalma, a dolgokat megelőző és a dolgok utáni univerzálék. Nominalizmus és realizmus. A kantizmus legyőzése.
*
Formális logika I.
Berlin, 1908. október 20. (jegyzetek)

A formális logika feladata. A helyes gondolkodás törvényei. A fogalom lényegéről.
Mi az észlelés, érzékelés és elképzelés? Az elképzelés és a fogalom megkülönböztetése. Az elképzelés folyamata és a fogalom folyamata. Az elképzelések összekapcsolása képzettársítással és appercepcióval. A fogalmak összekapcsolása ítéletekké, az ítéleteké következtetésekké. A formális logika határai.

Formális logika II.
Berlin, 1908. október 28. (jegyzetek)

A fogalmak, ítéletek és következtetések tana. Fogalmak megkülönböztetése terjedelem és tartalom szerint. Az ítélet formái: affirmatív – negatív, részleges – általános, feltétlen – feltételes. A legegyszerűbb záróforma. Analitikus és szintetikus ítéletek Kant szerinti felosztása. A formálisan helyes és az egzisztenciális ítéletek megkülönböztetése. Az ítéletek érvényességének ismérvei.

A filozófiáról és a formális logikáról
München, 1908. november 8. (jegyzetek)

Ma a természettudományok külső előrelépése áll a filozófiai gondolkodásra és a filozófiai fogalmak kidolgozására való képtelenséggel szemben. Gondolkodási hibák és gondolkodási szokások. A gondolkodási technika szükségessége. A logika a fogalmak, ítéletek és következtetések tana. Isten léte ontológiai bizonyításának kanti cáfolatáról.

A fogalmak alkotása és Hegel kategóriatana
Berlin, 1908. november 13. (jegyzetek)

Érzékelés, elképzelés, fogalom. A fogalmak hálózatának viszonya a fizikai és az érzékfeletti valósághoz. A tiszta fogalmakban való mozgás Hegel módszerével. A kategóriatan. Hegel A logika tudományának első részében alakítja ki a kategóriákat. Fogalom és valóság összhangja.

A gondolkodás gyakorlati kialakítása
Karlsruhe, 1909. január 18.

Valóban gyakorlatias gondolkodás és puszta gondolkodási szokások. Hogyan kerülhetünk helyes viszonyba a gondolkodással? A gondolkodás kialakítása gyakorlatokkal. A gondolati erők elmélyítése. Az emlékezetet erősítő gyakorlatok.

Példák a gondolkodási hibákra. A tárgyilagos gondolkodás jelentőségéről.
*
Függelék:
- Friedrich Nietzsche a szellemtudomány fényében
Düsseldorf, 1908. június 10. (jegyzetek)
- Nietzsche személyisége, viszonya a XIX. századi materialista és a görög kultúrához. Megjegyzések Nietzsche életrajzához; viszonya a zenéhez.
- Schopenhauer. Richard Wagner. Nietzsche A filozófia a görögök tragikus korszakában, A tragédia születése és Im-ígyen szóla Zarathusztra című írásainak néhány gondolatáról. A „fensőbbrendű ember” fogalma. Kora külső kultúrájában
- Nietzsche nem tudott választ találni a lelkében élő vágyakra és eszmékre.

- Savonarola küldetéséről
Berlin, 1908. október 27. (jegyzetek)
A reneszánsz korában a kereszténység kétféle alakban jelenik meg, az emberlelkek belső átélésében és az egyház külső hatalmában. Savonarola a kereszténység
lelkiismerete.

- Az okkult történelem egy fejezetéből. A risik
Stuttgart, 1908. december 13. (jegyzetek)
A halál utáni lelki élmények változásai a történelmi fejlődés folyamán. A különböző kultúrkorszakok beavatottai. A golgotai esemény jelentősége a túlvilági élet
számára a halál és az újabb születés közötti időben.

- Okkult történelem I. Halál utáni élet a Krisztus előtti és utáni korban
Nürnberg, 1908. december 16. (jegyzetek)
A halál utáni élet lelki élményeinek különbözősége a Krisztus előtti és utáni korban.
Az atlantisziak tudata; együttélésük az isteni-szellemi lényekkel. Élet a fizikai és a szellemi világban az indiai, a perzsa, az egyiptomi és a görög-római kultúrkorszakban. A golgotai esemény és Krisztus hírüladása a halottak világában.
Ennek az eseménynek a jelentősége a három világ számára, amelyben az ember él.

Okkult történelem II. A jövőbeli lelkierők kicsírázása
Nürnberg, 1909. február 9. (töredékes jegyzetek)

Az atlantiszi kor: beavatottak, jóshelyek, az emberek képességei. Mely képességek kerültek át az atlantisz utáni kultúrába?
Megjegyzések A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.