Turulmadár fenn az égen — Nemzeti legendárium 1849-1914

„Regényes és színpadias, petárdáktól hangos kor, amely a forradalom és a szabadságharc után következett, s jórészt a bukott forradalom nimbuszára alapozódott; őszies pompájú, melankolikus századvég, a boldog békeidők végjátékával.

- Vagy inkább tavasziasan pezsgő, szikrázó századelő?

A korabeli sajtót lapozgatva valami különös zamat érződik: valami enyhén sós, jódos mellékíz. (…)

• Mi ez: önbecsülés, biztonságérzet, harsányság, honszeretet vagy túlfejlett nemzeti érzület?
• Vajon a kor igazi lelke hol lakik?
• Az épülő európai nagyváros tágasságában, a király lelkiismeretes gondoskodásában vagy inkább a monarchiabeli hétköznapok közjogi taposómalmában, az adott szó becsületében, a liberális eszmékben, netán az eszlári zsidók ellen indított középkorias, balkáni ízű perben?”

Ezekre a kérdésekre is választ keres a szerző, amikor a magyar történelem ismétlődő, körkörös csapdáit a forradalom és szabadságharc leverése utáni időszaktól kezdi el vizsgálni.

„Persze, kezdhettem volna korábban is” – írja. - „A nemzeti érzés torzulásai már ott sejlenek a II. József germanizációs, abszolutista törekvései ellen támadt mozgalomban, amely az 1790. évi budai országgyűlésen kapott először hangot, amikor többen is kifogásolták »a nemzeti érzület nyilvánulásának módját«”. (...) Kölcsey pedig, évtizedek múlva, a maga szókimondó módján, egyszerűen „sujtásos nemzetnek” mondta a magyart.”
(Lipp Tamás)

A „Turulmadár Fenn az Égen” című eme kiadványt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vérbefojtása után vizsgált történelmi időszak körkörös csapdái, a nemzeti érzés torzulásai... iránt érdeklődő, történelmet kedvelő olvasóinknak ajánljuk.