Ablak az égre — Ozsvári Csaba ötvösművészete

„Ne vonakodjatok attól, hogy tehetségeteket az isteni igazság szolgálatába állítsátok! Ne zárjátok el lelketeket a Szentlélek fuvallata elől!”
(II. Vatikáni Zsinat)

„Mert minden művészet egyedüli oka és végső célja csak az lehet, hogy a Mindenható Örök Istent dicsőítse, és ezt az eltorzított arcú emberiséget újra felemelje Istenhez” - vallotta „Liturgia és művészet” című írásában Ozsvári Csaba (1963 - 2009) ötvösművész, a magyarországi egyházi művészet egyik legjelentősebb, elismert alkotója.

Fájdalmasan rövid földi élete során szinte kizárólag szakrális tárgyakat - kereszteket, kelyheket, misekancsókat, szentségtartókat, püspöki pásztorbotokat, ereklyetartókat, misekönyvborítókat, úrmutatókat stb. - készített, melyek különleges ünnepélyességet sugároznak mind esztétikai-művészeti, mind vallási-liturgiai szempontból. Kivételes szépségű, egyedi ötvösmunkái, melyeken életre kelnek a régi magyar és szkíta motívumok is, Magyarországon és a világ számos pontján láthatók, például Budapesten, Esztergomban, Szombathelyen, Vácott, Hajdúdorogon, Cegléden, Körmenden, Zircen, Máriapócson, Óbudaváron, valamint Rómában, Brüsszelben, Dallasban.

Készített ötvöstárgyakat többek között a Vatikánnak, a Budapest-Esztergomi Érsekségnek, több magyarországi püspökségnek, valamint a budapesti és brüsszeli Apostoli Nunciatúrának. Számos alkalommal állította ki alkotásait magyarországi és európai egyházi helyszíneken, és halála óta is több kiállítást rendeztek ötvösmunkáiból.

Albumunk a liturgikus tárgyakról készült képek segítségével nyújt áttekintést a nagy tehetséggel megáldott „ötvösmester” (ahogy magát szerényen nevezte) rövid földi alkotóideje ellenére is teljesnek mondható, maradandó művészi értéket hordozó életművéről.

Árkossy István festő- és grafikusművész értő tanulmánya Ozsvári Csaba egyedülálló munkásságát ismerteti, felelevenítve az ötvösművészet kialakulását és fejlődését is.

Ozsvári Csaba művészetét bemutató kötetünk célja, hogy szakrális szférába emeljen hívő és nemhívő embert egyaránt, szemet gyönyörködtessen és lelket műveljen.
(Zsiga Kristóf)