Alexandra — Tzetzés magyarázataival

Lykophrón a hellénisztikus kor egyik rejtélyes költője. Személyéről roppant keveset tudunk, lényegében annyit, amennyit a szövegmagyarázatai bevezetőjében XII. századi kommentátora, a tudós Tzetzés összefoglalt, illetve a Suda lexikon pár sora ír.

Műve, az „Alexandra” nemcsak a hellenisztikus kornak, hanem az egész ókornak egyik legkülönösebb irodalmi alkotása.

Egy csaknem 1500 soros vers, amelyből az első olvasásra „egy árva sor sem érthető”... de kellő háttérismerettel „kirajzolódik belőle a tökéletes, szigorú rend”.

A mű a hellenizmus naturalista irányzatának kiemelkedő darabja, amely véres valósággal akarja visszaadni az érzékelhető „rögvalóságot”.

A témaválasztása egzotikus, a trójai háború teljes történetét ezúttal nem a harcosok már unalmas, bevett szemszögéből, hanem az őrült trójai jósnő, Alexandra, ma jobban ismert nevén Kassandra jóslatával, mintegy megelőzőleg adja elő.

Az „Alexandra” olvasása „kaland és rejtvényfejtés, szellemi erőfeszítést igénylő bolyongás egy olyan közegben, ahol minden szókapcsolat mögött van egy háttértudás nélkül felderíthetetlen átvitt jelentés...”

(„A Szerző feltételezi, hogy aki kézbeveszi a művet, az egyfelől igen mély történelmi és irodalmi műveltséggel rendelkezik, hatalmas adatmennyiséget tart a fejében a legendás régmúltról, másfelől pedig remek asszociációs készsége is van. Nyilván sok és egyre több ember kívánt magának hízelegni azzal, hogy ő megfelel ennek a magas mércének”...)