Atakám I. - Atakám története

Részlet a könyvből:

Burtáj vagy nem figyelhetett, vagy nem értette, hogy Atakám miről beszél, így a végén megkérdezte, hogy

• akkor mi az életcélod, barátom?
• Miért is élsz valójában?

Atakám nem csodálkozott a kérdésen, annyit mondott, hogy egyetlen célom van, nyugodt, együtt érző és derűs elmével túlélni az életet. Ezen pedig a külvilágból érkező képek és hangok és a közjóért történő világjobbító hadakozás nem segítenek, csak belerondítanak az elme derűs nyugalmába.

A célomat ebben az életemben önmagamban keresem. Önmagam megnemesítésében, mely nem mehet végbe másképpen, mint hogy megszabadulok a haragok, a félelmek, a gőgök, az izgalmak, a túlvágyak, az előítéletek és a túlfeszültségek beidegződéseitől. Ha egyszer sikerül, jöhet a külvilág és a világjobbítás.

• De míg tudatom tele van negatív lenyomatokkal, miért is akarnám a világot jobbá tenni?
• Míg a félelem és az indulat, az előítélet és a gőg jelen van a lelkemben, hogyan is tudnám a világot szebbé varázsolni?

Egy mentálisan sérült embertől csak sérültebb lesz a világ, bármekkora akarat is szorult belé.

• És ki nem sérült manapság?
• Ki nem zavarodott mentálisan?
• Láttál-e már olyan embert, aki mielőtt a világot szeretné élhetőbbé és szebbé ácsolni, az előbb veszi a fáradságot, és lelkéből gyomlálja ki a negatív lenyomatokat?

És csak azután, miután lelkét megtisztította, áll neki a világ megnemesítésének!

Ezekre a szavakra mindenki elhallgatott. Burtáj látszólag rémüldözött. Csagatáj se ellenkezett, de Burtáj kétségbeesése láttán annyit fűzött hozzá, megvilágítva a helyzetet, hogy Atakámnak egy kintorna a világ, és ha változnak is a szereplők és a színpadok a történelem folyamán, évszázadok óta egyforma a nóta: mindenki a világot szeretné a maga elképzeléseire formálni, de anélkül, hogy először önmagát faragná az Isten képére.

És egyébként is, mindannyian ismerjük Atakám mottóját, még akkor is, ha egyszer se hallottuk az ő szájából egyértelműen kinyilatkoztatva, hogy

Istenbe vetett hit és szívből jövő szeretet nélkül egy értelmetlen őrület a világ, egy tragédiába torkollott huzavona, így miért lepődnénk meg a most elhangzott szavain. Én is csendben maradtam, és később, mikor a politikai ámokfutásba belekezdtek Csagatájjal, sokszor eszembe jutottak e szavak.

Lelkem mélyén sohasem értettem, miért fordult szembe Atakám ilyen vehemenciával a világgal, mikor a békés és derűs elme megteremtését tűzte ki életcélul. De ilyen a sors.

Vannak az emberi értelmen túlmutató karmikus örökségek. Az ámokfutással a múltjának tartozott...