A Mézga család

Néha légy bolond
Egy kicsikét!
Elrepül úgy a szürke gond,
Derül az ég.
Van abban valami báj,
Hogyha kacag a máj.
Szárnyal a kedv,
Mint a kacsamadár!

Légy vidám, vagány,
Akár egy srác!
Fújd meg a tülköt, trombitálj,
Valamit játssz!
Ha baj van, mégse legyen soha
Kedélyed lőporos,
Ne is figyelj oda,
Mit mond egy főokos!
Szerintem az bolond,
Ki téged mindezért
Paprikajancsinak mond!
(...)

Egykori kedves ismerőseink a képernyőről most könyvbe költöztek. A színes családi képes krónika Nepp József és Romhányi József munkája alapján készült.

A kötet végén levelet írt az Olvasókhoz M. (L.) A. - aki egy forintért megmondja, hogy kicsoda, ami „nem nagy pénz manapság, de az emlékezet világában nincs infláció”.

Felfedi önmagát, a „nevem tehát Mézga - kedves nővérem Kriszta szerint »Lüke« - Aladár, apám Mézga Géza bérelszámoló és kispolgár, anyám Mézgáné, született Rezovits Paula, háztartásbeli. Ma már ezeknek az adatoknak alig van jelentőségük, a maguk idejében azonban családunk osztályhelyzete valamiféle társadalmi enyhülést fejezett ki...”

Napjainkban - amit esetleg nem értene meg -, „azt majd egy Euróért” elmagyarázza az unokája...

A kötet TARTALMA:

Mézga induló

Távszervíz - Motor(tor)túra - Láthatatlanok - Agygyanta - Góliátfólia - Időkibővítő - Imbolygó

Levél az Olvasóhoz