A hammelni patkányfogó

Irodalmi szenzáció Szerb Antal ismeretlen mesejátékának ez az első kiadása.

Az 1919-ben írt, eleddig a hagyatékban kallódó kézirat a közismert patkányfogó-legendát tartalmazza, de a mű üzenete, végkicsengése merőben eltér az eredetitől.

Mindössze tizennyolc éves volt, amikor papírra vetette ezt a történetet, jó néhány írásával együtt azonban soha nem jelent meg, a Nyugatban is versekkel debütált 1921-ben, nem pedig prózával. „A hammelni patkányfogó” teljes történet, nem töredék, nyolc apró füzetben jegyezte le, és javításokat is csak alig-alig eszközölt rajta.

A történet a nagydiák Szerb Antal eszmerendszerének, ideálvilágának hibátlan lenyomata, benne a pogány és keresztény mondavilág ellentéte bontakozik ki, a mesedráma végkifejlete és tanúsága szerint a vallásosság és az idealizmus helyét a művészet hatalmába vetett hit váltja fel. A patkányfogó sem holmi gyerekrabló képében jelenik meg Szent Miklós kútjánál, hanem mint egy titokzatos, barna csuhás vándor, netán dominikánus vagy középkori tudósféle, akinek kezében van a megoldás kulcsa. És nem lenne Szerb Antal-mű, ha nem csavarodna el a meseszál a teozófia, az alkímia, a vértanúk és a rózsakeresztesek felé: vagyis minden együtt van egy letehetetlen műhöz.

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. 1945. január 27-én a balfi tábor őrei agyonverték...

„A Hammelni Patkányfogó” című eme kiadványt az 1919-ben kiadott mesejáték iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

„A hammelni patkányfogó nem kapta meg a bérét, bosszúból hát elterelte a város gyereknépét. Sok víz lefolyt a tengerbe, az évek teltek-múltak. Míg a város gyermekei onnan szabadultak...”