Jókai igéi

Jókai Mór (1825-1904) a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze, valószínűleg a legtöbbet olvasott és egyben legtermékenyebb magyar író. Regényei (például „A kőszívű ember fiai” vagy „Az arany ember”) ma is kötelező olvasmányok az iskolások számára.

Jókai roppant változatos és eseménydús életet élt: sokat utazott, barátságot kötött Petőfivel, tevékenyen részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, ismerte Kossuth Lajost és Deák Ferencet, szerkesztett folyóiratot és volt országgyűlési képviselő is. Jelentős élettapasztalatára építő irdatlan életművéből embert próbáló feladat kiválogatni az önmagukban is megálló, tömör és tanulságos gondolatokat, aforizmákat.

Jókai mégis maga vállalkozott erre 1884-ben, egy német kiadó felkérésére, majd tíz évvel később, ötvenéves írói jubileuma alkalmából a köztes időben íródott műveit felhasználva kiegészítette ezt a gyűjteményt. A könyv azonban, „Jókai breviárium” címmel, csak 1924-ben jelent meg a Révai Testvérek kiadásában.

Jelen kötet válogatás a válogatásból: a Jókai által kiválasztott bölcsességekből szemezgettük ki a leginkább aktuálisakat és gondolkodásra serkentőket.

Részletek:
„Ez hát a csatatéri halál!... Mit vétett ez az ember annak, aki őt megölte? Nagyot vétett! Hazáját támadta meg”.

„A csatatéri halál az égbe visz!”

„Mit ér a katona - családfőnek? Míg él: ágyútöltelék, ha meghalt, koldusok őse.”

„Akinek a fején koszorú vagy korona van: annak kell vigyázni a lépteire, nehogy megbotlásában fejének dísze lehulljon.”

„Én azt mondom, hogy becsületes embernek lenni igen jó üzlet.”

A „Jókai Igéi” című eme gyűjtemény 35 tematikus csoportban 450 olyan bölcsességet, „igét” tartalmaz, melyek korunk emberének is útmutatóul szolgálhatnak, érdemesek arra, hogy rohanó világunkban megálljunk és értelmezzük őket, elgondolkodjunk rajtuk.