Nagyszülők és unokák

Ákombákom betűkkel írt, néhány sornyi szöveg lóg bekeretezve a szobám falán: ÉN ÉDES NAGYIKÁMNAK VIRÁGOT CSOKORBA AZÉRT A SO JÓJÉ MIT ÉRTEM TET AZÓTA.

A helyesírás hagy némi kívánnivalót maga után, de egy ötévestől igencsak szép teljesítmény. Sokszor rápillantottam ennek a könyvnek az írása közben, mint ahogy eszembe jutott megannyi, mindkét unokámhoz fűződő - csak nekünk sokat mondó és sokat jelentő - pillanat, összekacsintás, séta, játék, esti mese, beszélgetés: a mi együtt kialakított, közösen megélt életdarabkáink.

Minden nagyszülőnek van ezernyi, erőt adó pillanata, amely unokájához köti. Beletartoznak ebbe a különleges, egyedi, de a hétköznapi élmények is, amelyekből építgetik kapcsolatukat. Mire nagyszülők leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, gazdagítottak bennünket. Akik megtapasztalhatták, tudják: az egyik legszebb változás a nagyszülővé válás minden nehézségével és kihívásával együtt.

Életünknek erről a szakaszáról, félelmeinkről és örömeinkről szeretnénk átfogó képet mutatni az olvasóknak. A nagymamák és nagypapák megszületésétől kezdve az unokákkal együtt töltött mindennapokon és a családi szerepek újraértelmezésének nehézségein át egészen az unokázás gyakorlatáig - a közös játékoktól az együtt elkészíthető finomságokig - sok-sok minden helyet kapott e kötetben.

Nem titkolt célunk, hogy személyes történetekkel és praktikus tanácsokkal segítsük leendő vagy gyakorló nagymama- és nagypapatársainkat.
(Veres Mária)