Égigérő fa — Magyar mitológiai tanulmányok

Az égig érő fát a folklórban „lélekfának” is nevezik.

Eredete az alvilágban, a tudattalanban, az ősmúltban gyökeredzik, törzse a személyes életút, lombkoronája pedig a tudat szintjét idézi meg. Ágai többnyire az ég hét rétegén mennek keresztül.

A mindenkori utazó, azaz a hős feladata a három, a hét, vagy a kilenc szint megmászása, vagy a fa tetejére való feljutás.

Az égig érő fa különböző rétegei a személyiség, illetve a tudat fejlődésének lehetséges szintjeire is utalnak.

A lét örök körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi sík, a Föld és az Ég, valamint a horizontális és a vertikális dimenziók között.

A fa tetején élő királylányhoz vezető út voltaképpen egy olyan belső utazás, amely által a hős a saját lelki mélységeit tárhatja fel és ismerheti meg.

Dr. Berze Nagy János a magyar népmesekutatás egyik megalapozója és első kiemelkedő képviselője. A magyar néprajz történetében elsőként kötötte össze a népköltészeti gyűjtést a népnyelv kutatásával, illetve elsőként ismerte fel, hogy a népdalokat, népballadákat a dallamukkal együtt kell feljegyezni. Elkészítette az első tudományos igényű magyar mesekatalógust, a magyar meseszótárat és a magyar népmesetípusok I-II. kötetét. De a népszokás-, a hiedelem- és a nyelvjáráskutatás területén is fontos megállapításokat tett.

Az „Égigérő Fa” című eme kiadvány „nemcsak hazánkban, hanem az első kiadásban orosz, német és angol nyelven közzétett bevezető tanulmánya segítségével külföldön is nagy sikert aratott, amelyet a szerző fiaihoz küldött elismerő levelek tömege bizonyít”.

Mindezek azt a reményt ébresztik, hogy „ennek a kiváló műnek a hatása minden téren tovább fokozódik.”