Nyár a szigeten

TIZENKETTEDIK, VÁLTOZATLAN UTÁNNYOMÁS!

- Melyik gyerek ne szeretne egyszer szülői felügyelet nélkül táborozásra indulni?

E könyv kis hősei pontosan ezt teszik, és hamarosan kiderül, hogy nem is olyan könnyű dolog a felnőttek segítsége nélkül boldogulni…

Annak idején nagy sikerű tévéfilm is készült a könyv alapján.

Részlet a kötetből:

„Nyár a szigeten - Amelyben véget ér a tanítás, Kece kipróbálja a zseblámpát, de azért elindulnak, egy tyúk feketére ég, de azért megeszik...

Mint minden igazán vidám gyerektörténet, ez is egy csengőszóval kezdődik. Mégpedig, sejthetitek, az utolsó csengőszóval, amelynél édesebb muzsikát a világ legnagyobb zeneszerzője sem tudna kitalálni. Pedig amúgy különben elég csúnya berregés: zrr, meg: hrr, meg: brr – de hát, mint annyi dolgot az életben, ezt is széppé költi át az emberi vágyakozás.

Vagyis szólt a csengő, zörgött, hörgött, berregett, és Bádogos, akinek pedig olyan botfüle volt, hogy mankó helyett lehetett volna használni, lehunyta a szemét, szeplős arcán áhítat terült szét, és úgy hallgatta, mint egy szimfóniát.

Tuka férfias komolyságot erőltetett az arcára, és tüntető lassúsággal szedte össze a füzeteket, ceruzákat, mint akit akármilyen csip-csup üggyel nem lehet kihozni a sodrából.

Bezzeg Cseppcsányi alig bírt magával, rezgett, remegett, mint egy higanygolyó, hirtelen kigurult a padból, a táblához rohant, s hatalmas lendülettel, már ameddig rövid karja felért, óriási V betűt rajzolt az „AKÁCIÓ!” elé. Szinyák és Kece, akik egy padban ültek, mintha csak erre vártak volna, felugrottak a pad tetejére, és világgá harsogták a visszavonhatatlan tényt:

– Vakáció! Vakáció! Éljen sokáig a vakáció!”...

Rövid, de határozott vélemények a gyerekektől:

„Rengeteget röhögtem... Olvasd el, ha jót akarsz!”

Anyu ideadott egy könyvet még a múlt századból. Becsületből kezdtem hozzá, de végül nem tudtam letenni...”