Volt egyszer egy Kocsis Zoltán — Hosszú évtized egy géniusz közelében

Lassan észrevettem például minden megfontoltság és meggondolás nélkül, hogy muzsikusokkal érintkezem. Itt talán a legtündökletesebb találkozásom Kocsis Zolival volt. Nála lenyűgöz, hogy ilyen mezítelenül a tehetség jelenlétét még nem láttam emberben. A szeretetnek és az aggódásnak olyan fokát váltja ki bennem, amit én nagyon kevés ember iránt éreztem.
(Pilinszky János)

Kerek tíz esztendő telt el azóta, hogy először nyomtam le a Zeneakadémia legendás 8-as tantermének szecessziós rézkilincsét, hogy Kocsis Zoltán óráit aztán folyamatosan látogassam, ellesvén a titkot, a zenét, a zenei gondolat végtelen birodalmát.

Nem sikerült. A titkot csak ő tudja, meg azok a kiválasztottak, akik otthonosan mozognak e birodalomban.
(Koppány Zsolt, 1991)

„Az egész élet egyetlen nagy olvasás. Amikor az utolsó könyvet is becsukjuk és visszahelyezzük a polcra, az a halál.”
(Koppány Zsolt - 2015)