Szent Márton - Krisztus katonája

Márton, az aszkéta tours-i püspök életét a történész és jogász, Sulpicius Severus írta meg 397-ben, aki minden Mártonra vonatkozó információt összegyűjtött és hosszabb időt töltött nála Marmoutiers-i remeteségében. A Vita Martini a középkor legnagyobb könyvslágere volt a Biblia után.

Severus Mártont, mint katonát, remetét és püspököt ábrázolja, aki Krisztust követve egyháza érdekében munkálkodik. Rajta keresztül megmutatkozik Isten ereje, amikor feltámasztja a halottakat, meggyógyítja a betegeket, kiűzi a démonokat.

A műfajalkotó szerzetesi életrajzok után Severus az első, aki a keresztény közösség vezetőjét, a püspököt, mint aszkétát ábrázolja.

Az egyiptomi remeték szerzetesi mozgalma a Krisztuskövetés új eszményét állította a késő antik társadalom elé: a poszt-konstantini egyház számos opportunista püspökével szemben az Istennel mély kapcsolatot megélő, a világnak hátat fordító közösségi embert állítja a vértanúk kora után, mint új keresztény eszményképet olvasói elé.

A Vita Martini üzenetét a Szentírás és társadalom egymásra hatásában elemzi ez a könyv.

„Bízom benne, hogy ez a kis mű minden szentnek tetszésére lesz, de abban is, hogy aki hitetlenkedve olvassa, az vétkezik. Biztos vagyok benne, hogy a történetekről való meggyőződés és Krisztus szeretete ösztönzött engem arra, hogy ezeket megírjam, s csak sokak által ismert történeteket jegyeztem le, és az igazságot mondtam. Remélem, hogy Istentől jutalmat fog kapni, nem ugyan mindenki, aki olvassa, hanem mindaz, aki hittel befogadja”.

TARTALOM:

ELŐSZÓ
KRONOLÓGIA

I. Sulpicius és Vita Martini:
szerző és aszkéta közönség a késő antik Galliában;

II. A Vita Martini ihlet, szerkezet, értelmezés;

III. „Római császár derék katonája”: szolgálat és szeretet;

IV. „Életében józan”: remeteség és gyógyítás;

V. „Főpapok dísze”: közösség és egység;

VI. Az üdvözítő írás;
BIBLIOGRÁFIA