Végvárak a Magyar Királyságban

A török háborúk elmúltával a végvárak katonai szerepe megszűnt, lerombolták vagy pusztulni hagyták őket, némelyik maradványát beépítették, így, átépítve maradtak az utókorra.

Giulio Turco felmérései nagyon gazdag, színes képet rajzolnak le a 16. századi történelmünk katonai építészetének állapotáról, értékes forrás a végvárak után kutatók és valamennyi érdeklődő számára.

Giulio Turco személyéről nem sokat tudunk. Dr. Pálffy Géza történész kutatásaiból szerezhetünk némi tudomást arról, hogy 1568-ban több bányavidéki erődítmény alaprajzát készítette el a Haditanács számára. Ekkor már II. Miksa császár szolgálatában álló várépítész, úgynevezett rendes építőmester volt.

A várfelmérések mellett tervek készítésével is foglalkoznia kellett. 1569 májusában Natale Angielinivel, Mano Capellóval, Giovanni Lazarinnal és Antonio de Angelóval Kanizsára utazott a vár megszemlélésére. A közismert várfelméréseket 1571 tavaszán tervezték elvégezni, azonban Thury György kanizsai főkapitány halála, majd Salm von Eck generális betegsége miatt a terv megvalósítása az év második felére tolódott.

A bizottság kíséretét száz puskás lovas látta el, hogy a szakértők biztonságban végezhessék munkájukat a Dráva és a Duna közti végeken. Turco halálának pontos időpontja nem ismert, annyit tudhatunk azonban, hogy 1572 decembere előtt hunyt el...

A „Végvárak a Magyar Királyságban” című eme kiadványt az olasz hadmérnök, Giulio Turco fellelhető összes várrajzát, felméréseit több évtizedes munkával összegyűjtő, és ebbe a kötetbe foglaló végvárismertetőt és rekonstrukciós rajzokat - az alábbi TARTALOM szerint - megismerni akaró, történelmet, hadtörténetet és építészetet kedvelő olvasóinknak ajánljuk.

TARTALOM:

BEVEZETÉS
Győr - Komárom (Komárno, Szlovákia) - Pápa - Kanizsa (Nagykanizsa) - Veszprém - Tata - Palota (Várpalota) - Nyitra (Nitra, Szlovákia) - Sümeg - Szigliget - Tátika - Rezi - Csobánc - Kéménd - Csesznek - Vázsony (Nagyvázsony) - Pölöske - Szentgyörgyvár - Botszentgyörgy - Bér (Zalabér) - Rajk - Légrád (Legrád, Horvátország) - Csány (Zalacsány) - Gétye - Molnári - Keresztúr (Murakeresztúr) - Szemenye (Muraszemenye) - Szentmárton (Pannonhalma) - Tihany - Zalavár - Kapornak (Nagykapornak) - Csákány - Keszthely - Komár (Zalakomár) - Fonyód - Szőcsény (Somogyzsitva) - Mórihely (Nagykanizsa-Miklósfa) - Isabor (Pacsa-Isabor puszta)

- Giulio Turco felmérései a méretarányuk szerint;
Felhasznált irodalom