Erdély és az erdélyiek

Auguste de Gerando (1819 Lyon - 1849 Drezda) francia történész a széki Teleki Emma grófnővel kötött házassága révén került kapcsolatba Erdéllyel és Magyarországgal.

Hamarosan az erdélyi és a magyar történelem szakértőjévé képezte ki magát, és célul tűzte ki, hogy ezt a nyugatiak számára szinte teljesen ismeretlen és egzotikusnak számító országot megismerteti francia nemzettársaival. Ennek megfelelően az 1840-es évek közepétől sorban jelentek meg magyar vonatkozású művei önálló kötetekben, valamint Magyarországot és a magyar forradalmat és szabadságharcot bemutató cikkei a La Parie és a Le National című párizsi lapokban.

„Bármennyire is törekedünk ennek a könyvnek a megírása során arra, hogy magunkról egyáltalán ne ejtsünk szót, ne állítsuk magunkat középpontba - legfeljebb néhány apró történet erejéig, amennyiben azok az ország jobb megismerését szolgálják -, most mégsem tehetjük meg, hogy ne emlékezzünk meg arról, hogy a Gutin-hegység és a kővári hegyek közt, egy Hosszúfalu nevű helyen éltünk néhány éven át.

Legyen szabad legalább egyszer említenünk ezt a nevet, hiszen ezen a településen szinte új hazára leltünk, hiába voltunk földrajzilag távol Franciaországtól. S bármilyen rövid ideig éltünk is itt, ez a korszak életünk legszebb időszakai közé tartozik.

Nem kétséges, hogy kastélybeli életet mindenütt lehet élni: mindenütt lehet jó levegő, lehetnek lovak, könyvek... Azt is el kell ismernünk, hogy nemigen lehetett volna kegyesebb hozzánk a sors: elkerülvén egy teljesen ismeretlen országba, mely olyannyira különbözik a miénktől.

Jobb dolog nem is történhetett volna velünk, mint hogy azon ritka házak egyikébe kerültünk, ahol megőrződött a történelmi múlt visszfénye.

Olyan időket élünk, amikor eltűnnek az igazi különlegességek, és minden egyformává válik. Nekünk azonban megadatott, hogy visszalépjünk néhány évszázadot, s ha csak futólag is, de bepillantsunk abba a világba, melyet egykor atyáink éltek”.

S mindezt egy szilárd jellemű embernek köszönhetjük, egy horatiusi értelemben vett vir impavidusnak, akinek szava, bölcs és szellemes beszéde egymagában fölidézte előttünk a kort, amelyben éltünk.

Auguste de Gerando korai halálával csonka maradt az irodalmi hagyatéka, hiszen egész Magyarországot akarta a nyugat-európai, elsősorban a francia közönség számára bemutatni, a Dunántúlt, a Felvidéket, az Alföldet és Erdélyt. Csupán az Erdélyről szóló rész készült el, ennek a magyar fordítását tartja most kezében az Olvasó.