A sajómenti népies építés díszítő formáiról

»Tartatott 1907. január 5-én és 1907. január 12-én!«

„Az országos magyar iparművészeti múzeum igazgatósága módot adott arra, hogy bemutassak egy pár népies motívumot, amelyek Gömör vármegyének egy aránylag elég szűk köréről valók, és amelyek csak egy kis csoportjában a falvaknak divatosak.

Ennek az építésmódnak, mely annyira egyöntetű, hogy joggal lehet stílusnak nevezni, székhelye ott van, ahol a Sajó és a Rima egybefolyik. A középpontja nagyjában Rimacsécs községe. Átnyúlik azonban a határos Borsod és Heves vármegyékbe is.

E vidék egy részét nevezik Barkóságnak. A barkók az eddigi meghatározások szerint a palócságnak az egyik törzsét képezik. Építési módjuknak legészakibb faluja Jánosi, amely alig néhány kilométernyire fekszik Rimaszombat alatt.

Nemes Jánosi falvának (majd minden lakosa nemes) református lakossága valóságos fényűzéssel díszíti a házait, kivált a múlt század közepén (XIX. század), amikor még nagy jólét uralkodott e vidéken, építkeztek ilyen ékesen”.

A házak udvari oldalán oszlopos tornác vonul végig, más cifrák az utcai falakat díszítik, - írja előszavában a szerző...

„Ha végigkutatjuk népünk művészetét és feltárjuk azokat a díszítő formákat, amelyeket népünk építőmesterei használtak, meg lesz könnyítve a műépítőink helyzete. Ezek a formák plasztikusak és vakolatból vannak mintázva, házon fordulnak elő, amely házak, bár sokkal kisebb arányúak, mint a modern épületeink, de nagyjában ugyanazon elv szerint épültek, és körülbelül ugyanazon anyagból.

Ez az, ami arra indított, hogy bemutassam ezeket a formákat, és akkor tartanám ezt a bemutatást és általában motívumaink tanulmányozását eredményesnek, ha a hatásuk meglátszana a modern építészetünkön is, és ha képesek volnának helyet adni nekik a modern alkotásainkon...”